70...Megtapasztalás
"Minden probléma, amelyet valakinek sikerült megoldani, már megoldása pillanatában újabb problémákat szül."(Konrad Lorenz)
Valamikor, jó pár évvel ezelőtt fent voltam én is egy társkereső oldalon. Aztán persze kiléptem az egészből. Nekem nem jött be.
Azon kívül, hogy jól szórakoztam a sok khm. ferdítésen, amiket a pasik irkáltak, meg azon a tapasztalaton kívül, hogy mennyire is tudunk bénázni egy ismerkedés alkalmával mi "komoly felnőttek", semmi haszna nem volt.
Ugye te is azt hiszed, hogy ha kilépsz valahonnan, akkor törlődik a profilod meg ilyesmi...
Hát nem!
Miután irgalmatlanul összevesztünk a kedvesemmel, és megfogadtam, hogy na, ennek vége, mert elég volt a baromságokból, gondoltam újra ránézek erre a bizonyos oldalra.
Kár volt.
Kiderült, hogy nem is törölték a profilom, és mint a friss husira a legyek, kapom is szépen az ajánlatokat.
Csakhogy egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy kell nekem másik kapcsolat.
Pontosítok.
Hogy egyáltalán kell nekem egy kapcsolat.
Amikor a válásom után pár évig egyedül voltam, tulajdonképpen azok voltak egész életem legjobb évei.
Végre senki sem dumált bele abba, mit csinálok, senki miatt nem kellett az eltervezett programomat felrúgni, és senki sem akart számonkérni, vagy elszámoltatni.
Persze néha hiányzott egy ölelés, de alapjában véve életemben akkor voltam a legstabilabb.
Most meg itt vagyok vagy 30 pasi jelölttel, és semmi kedvem egyikkel sem megismerkedni.
A véletlen dobta őket, de nekem nincsen rájuk szükségem.
De erről az átkozott oldalról meg lehetetlen kijelentkezni! ( évekkel ez előtt is csak kikoptatni tudtam magam)
Nagyon érdekes tapasztalat...
Már ami az egyedüllétre vonatkozik.
Ugyanis a legfőbb ellenérvem saját magamnak az egész vacak házasságom alatt az volt, hogy borzasztóan féltem attól, hogy egyedül maradok.
Pedig az egyedüllétben semmi félelmetes nincsen.
Te mitől félsz?
És miért félsz tőle?
Új tapasztalatot szerezni nem egyszerű. Az új dolgok ugyanis kényszerítenek.
Arra mutatnak rá, amit eddig rosszul hittél. Arra ösztönöznek, hogy nyitott szívvel közeledj az ismeretlenhez.
Megmutatják a forma mögött a lényeget.
Mindegy, hogy egy fát ölelsz át, vagy az egész életed rúgod fel.
Élményt szerezni egyszerű. Elég elmenni egy szép helyre.
Azonban azon a helyen megtalálni a csodát, csak keveseknek sikerül. A csodához ugyanis nem elég a telefonod, ahhoz az eredeti, tiszta, ártatlan szívedre van szükség.
Ha ezzel a nyitott szívvel ölelsz magadhoz akár csak egy fát, akkor megérted az élet összefonódó egészét.
A megtapasztalás maga a csoda. Az átélés, a megélés.
A megtapasztalást nem tudod lefényképezni és megosztani a facén.
Hogyan fényképeznéd le a megértés csodáját, azt a pillanatot, amikor rádöbbensz, hogy amit magadhoz ölelsz, azzal érzéseket, tudást, tapasztalatot cserélsz!
Talán ezért van az, hogy jobban vágysz az élményekre. Az élmény megoszthat, irigyelhető.
Azonban az élmény rögzítése közben, mire is figyelsz?
Hová lesz a táj szépsége, miközben a megőrzésére koncentrálsz?
És azonnal hozza magával az új problémát. Mi lesz elég nagy dobás legközelebb ahhoz, hogy 1 percig tiéd legyen a világ!
Végig sem gondolod, hogy ha bevállalod a csodát, akkor egy egész életre a tiéd lehetne ...