Kire ütött ez a gyerek?
Kire ütött ez a gyerek?
Egyik nap egy barátnőm telefonált igen kora reggel...alig volt 4 óra.
- Te, én megbolondulok a lányomtól!
- Neked is jó reggelt ( közben az agyam: kiafenevagy? ismerem a lányod? kicsinált a micsinálttal? hol a fenében kell kapcsolnom egy villanyt? nézzedmármegkiafeneez? )
- Tudod, a Julcsi végre otthagyta az a barmot, és ideköltözött a lányával. Tudod!!! Meséltem már, hogy évek óta megy náluk a cirkusz, mert a férje kurvázik, ez a liba meg képtelen volt otthagyni, mert hogy ő szereti és mindig is szeretni fogja! Most mondd, normális ez a gyerek?
- H...
- Tudod milyen nagyon elleneztük az apjával, hogy hozzámenjen ehhez a senkiházihoz, de hát jött a gyerek. Most meg itt állnak egy csomó adóssággal meg két gyerekkel, és ez a barom kurvázik, amikor ismered a lányom... egy csodaszép és okos gyerek, akinek jó állása is van. És akkor most tudtam meg, hogy hónapokig ő tartja el az egész családot, mert ez a szerencsecsomag nem hajlandó dolgozni, mert hogy neki "tartozik az élet", meg mert ő már olyan sokat dolgozott, aztán nincsen még ötven éves sem.
- Én....
- Tudom, tudom, már ezerszer elmondtad, hogy ne szóljak bele, mert ez az ő élete, de már a kislány szóba sem akar állni az apjával. A pszichológus meg leírta, hogy a gyerek miatt szar a szülők kapcsolata, hogy ez a gyerek teszi tönkre a szüleit, mert biztos iszik vagy drogozik, meg hogy öngyilkossági gondolatai vannak, mikor a pszichiáter meg megmondta, hogy az apja tette tönkre a gyereket és az apa az oka a gyerek kóros soványságának, meg hogy váljanak el, mert így tönkre megy a gyerek is.... most komolyan, normális az a pszichológus?
- Tudod...
- Tudom, tudom...De most meg boldogtalan a lányom, mert hogy tönkre ment az élete, és ő az életét akarja visszakapni, de ez nála azt jelenti, hogy azzal az idióta narcisztikus seggfejjel akar megint együtt élni, amikor neki már a gyerekeire is gondolnia kellene, hogy nekik mi a jó!
- Értelek ( dehogy!)
- Most mondd meg, mit csináljak, amikor az unokám tényleg egy kis zsarnok és tulajdonképpen legszívesebben felrúgnám a Holdig, mert ha valami nem úgy van, ahogyan azt ő kitalálta, akkor olyan utálatos, hogy ember nincs, aki szeretni tudná! A nagyfiú meg ott maradt az apjával, mert neki meg csak a barátnők járnak a fejében. Meg mert ő így tud a legtöbbet profitálni a dologból. Az anyja végre nem próbálja nevelni, az apja meg mindent megenged neki...bár a múltkor is elvitte magával dolgozni, ahol a gyereknek is adott feladatot bőven, ami nem is tetszett neki.. hisz tudod, vállalkozó...Azzal a céggel, ami nekik van milliókat tudtak volna keresni, ha ez a barom nem lenne egy lusta seggfej, akit csak a pina érdekel!
- Szeri...
- Jaj, ne haragudj! Azt elfelejtettem mondani, hogy az apja nem is szereti ezt a leányt. Pár hónapja csak lestem, amikor arról kérdezte, hogy megjött-e már neki... mi a fene köze van hozzá?! És hogy lehet így beszélni egy szégyenlős kiskamasszal! Hányok ettől a pasitól, a lányom meg odáig van érte! Mi a fenét csináljak? A lányomból totál eltűnt a harciasság, nyoma sincsen annak a kiskakasnak, aki szembeszállt velünk, ha nagyon akart valamit. Emlékszel, amikor 3 évesen ott állt velem szembe csípőre tett kézzel, hogy már pedig ő akkor is az ünneplős cipőbe megy ma oviba? Annyira röhögtem rajta....persze tudtam, hogy akkorát fog benne esni, amikor szalad az udvaron, mint a nagykabát... meg is történt... Te, nekem fogalmam sincsen, kire ütött ez a gyerek! Tudod, hogy én is elváltam, mert mi is sokan voltunk a házasságban, de hogy ez a gyerek ezt eltűri, és még mindig azon agyal, hogy kezdjék újra...
Tényleg..Kire ütött ez a gyerek?
Amikor nem a szerintünk elvárható/normális módon cselekszik valaki a családunkból, ez a kérdés mindig elhangzik.
És persze jönnek az "okos" válaszok, hogy a nagybátyád volt ilyen különc, meg hogy biztos más az apja, mert a Feri/Józsi/ Tibi nem olyan...
Ilyenkor célszerű elővenni Jung: Az archetipusok és a kollektív tudattalan című művét.
Bár a modern pszichológia igyekszik Jungot sok esetben kikerülni, viszont rajta kívül igazán értelmezhető megoldással egyik sem szolgál a fenti problémára.
Mit is ír?
Nagyon leegyszerűsítve, hogy van egy olyan belső mozgatórugónk, ami a felszínen a saját elfeledett, elfojtott tapasztalataink, megéléseink gyűjtőhelye ( személyes tudattalan, vakfolt), míg a mélységében a veleszületett, kollektív tudattalan áll, ami csak az archaikus- mitikus gondolkodással lesz értelmezhető.
Magyarul, a gyereked olyan akár a családban soha meg nem élt, elő nem fordult tudattartalmakat is hoz már születésekor, amire nem találsz magyarázatot csak a családod elemzésekor. Ez a tartalom a múlt egy visszhangja. Annak a közös múltnak, amit eddig az emberiség átélt.
A létezéséről egyetlen bizonyíték, ha vannak benne tudatosulni képes elemek. Személyes tudattalanunkat a komplexusaink mutatják meg, míg a kollektív részeket az archetípusokon* keresztül idézhetjük meg.
A legélesebben talán a "primitív" törzsi szokásokban jelenik meg, ahol azonban már nem tudatalatti, hanem tudatos elem. A klasszikus, titkos tanítások tulajdonképpen ennek a nemzedékről nemzedékre örökítése.
Az átörökített tudás itthoni formája a mítosz és a mese.
Az egyik leglényegesebb dolog, amit az archetípusok esetében tudnunk kell, hogy ahogy a felszínre kerül, megváltozik. Ahogy az elemi részecskék esetében, ha megfigyeled, megváltozik a mozgása...szóval a kvantumfizika lehet, hogy nem is annyira új tudomány... J
A ma embere szereti többnek képzelni magát a régieknél. Pedig a primitívnek bélyegzett korok embere sokkal fejlettebb volt a maiaknál. Közelebb élt a lelkéhez, ezáltal sokkal tudatosabb volt.
Nem képzelte Istennek magát, mint oly sokan a maiak közül. Nem volt pszichológia, mint tudomány, hiszen nem volt rá szükség, mivel az ősi ember még benne élt, a saját lelkével jó viszonyban volt. A ma embere oly mérhetetlenül süppedt bele az anyagba, hogy már idegenvezető kell neki, ha önmagát meg akarja érteni.
É személy szerint szeretem használni ehhez az idegenvezetéshez pl. a Jungi tarottot, aminek 36 lapja azokat a már felismert archetípusokat hozza, amik a leginkább megjelennek a ma emberében. (Tudom, tudománytalan a tarott és különben is... nos... pont tojom le....)
Kicsit olyan ez, mint az első periódusos rendszer, amiből még hiányoztak bizonyos elemek, de idővel felfedeztük őket.
Melyek akkor ezek a típusok és mit tanítanak nekünk önmagunkról?
Mi is az archetipus, mai megfogalmazásban : Olyan készenléti rendszerek amelyek egyszerre képek és emóciók is.
Hogyan jelenik meg az egyes emberek esetében? Mint cselekvésre, gondolkodásmódra való beállítódást.
Bizony, amikor kínoznak a démonaid, velük találkozol. Amikor irracionálisan cselekszel, ők mozgatnak.
Ha felismered, megnevezed, már képes leszel megoldani, uralkodni tudsz rajta. ( Vörös Oroszlán, Lumpenstikli )
De napi szinten látod az egyik sötét archetipust, amikor a koldusokkal vagy a náluk gyengébbekkel agresszívan viselkednek az emberek. (Hogy miért teszik? Azt a lapra kattintva kiderítheted. )
Nézzük akkor sorban őket:**
*Az archetípus mint kifejezés már Alexandriai Philónnál,
Iréneusznál, és Dionüsziosz Areopagitánál is megjelenik, ahogy Szent Ágostonnál
is megjelenik, mint gondolat.
** Ha kíváncsi vagy, mi jellemez téged, ezen a linken egy kérdőívet találsz, amit ingyen kitölthetsz és az alapértékelés is ingyenes ( a cég nem az én érdekeltségem. :)