Mi köze a lovaknak a sikereidhez?

Még 2006. novemberében egy heves vihar elzárt majdnem 200 lovat egy parányi szigetre Hollandiában.

A lovak meg voltak rettenve, féltek, és az emberek tehetetlenül nézték, hogy alig egy-két nap alatt 19 ló elpusztul, hiába vittek vizet és élelmet nekik a parányi kis szigetre.

Ekkor egy nő elhatározta, hogy nem vár tovább a csodára és nem nézi tovább tétlenül az imádott állatok rettegését és halálát, és felhívást tett közzé, hogy segítőket keressen maga mellé.

A felhívásra 7 nő jelentkezett egy távolabbi lovas klubból.

A nők semmi mást nem tettek, mint megmutatták a rémült állatoknak a saját lovaikkal, hogy van kiút.

Nem csónakból magyaráztak, nem a túlsó partról hívogatták az állatokat, hanem felültek a lovaikra, és bementek az elárasztott földekre, hogy kivezessék a lovakat.

Nem élelmet vittek, hanem megoldást, és bátorságot. Nem magyaráztak, hanem cselekedtek. A lovak szintjén mutatták meg, mit tegyenek, ha szabadulni akarnak.

És a lovak elindultak utánuk. Mentek, mert látták, hogy a társaiknak semmi baja, akiken ezek a nők ültek. Mentek, mert pontosan érezték, hogy most vagy soha. Hogy ez az alkalom van és nem lesz másik. Hogy csak kicsit kell bízniuk és minden rendben lesz.

Nem vágytak puccos lószállítókra, sem mérnöki csodákra.

Mentek, bízva a saját erejükben, a megérzéseikben és az előttük álló példában.

Miközben ezt éppen olvasod, a te szinteden érzed, hogy te is ott ragadtál egy szigeten.

Egy szigeten, ami elválaszt a lehetőségeidtől, ami kirekeszt az álmaidból.

Lehetőségek jöttek- mentek... de te nem hallgattál az ösztöneidre és nem indultál el.

Közben minden eltékozolt nappal mélyebbre merülsz az önsajnálatba.

Az önsajnálat pedig két utat mutat. Vagy erőt ad, hogy mégis lépjél, vagy lehúz. Visszahúz a tömegbe. Az ősemberek szintjére. A gáncsoskodók közé, az ököljoggal manipulálók közé, a hangos szájhősök közé, akik saját eredménytelenségüket takargatják mások vérével. Akik csak a rombolásban tudják kiélni soha el nem ért vágyaik gyönyörét.

És egy nap azt veszed észre, hogy te is ott állsz a tömegben és ordítasz, hogy felnégyelni!!

Mindegy, bűnös-e, de valakinek bűnhődnie kell!

Az igazságérzeted ordít... de nem a másik feje kell neki...hanem a sajátod.

Meghalt értelmetlenül egy négy éves kislány... és most a tömeg bűnöst akar. Nem veszi észre, hogy a bűnös...önmaga. A lustasága, hogy nem ment el szavazni, a félelmei, hogy nem mert változtatni, a beletörődése, hogy majd csak megleszünk valahogy.

A felelősségtől való menekülése, hogy nem szólok bele a "nagyok" dolgába... majd ők jobban tudják!

Stockholm szindrómás egy egész nemzet. Beleszeretett az kifosztóiba.

Most, amikor a baj már megtörtént, akkor vigye el a balhét az első ember, akit a tömeg megtalál. Nem a szar szabályok, nem a nemtörődöm vezetés, nem az ellopott pénzek hiányából adódó fejetlenség.... nem, nem... csak a sofőr a bűnös!!! Mert ő nem végezte el a dolgát!

Mi a dolga?

Honnan tudod, hogy neki, mi a dolga, amikor még a magadéval sem vagy tisztában?

Miért ítélkezel más fölött, amikor nincsen merszed szembenézni a saját döntéseid következményeivel?

Mit tehetsz te róla, hogy nem tartották be a szabályokat?

Miért, te betartod őket? Csak azon a tíz kilométeren, amit naponta vezetsz a munkahelyedig, meg vissza, hányszor lehetne neked is a fejedet venni?

Ja, hogy még nem okoztál balesetet...

Elkerült, megoldotta a másik...

Mert te sietsz, neked jogod van leszarni a szabályokat, ha egyszer a törvények mára már az ajánlott viselkedési mód szintjén sem alkalmazandók... ha nekik ott fent lehet nagyot lopni, akkor nekem jogom van 50 helyett 110el rongyolni.

Neked jogod van... amíg nem lesz belőle baj. Ahogy most lett. Meghalt egy 4 éves. Nem a szomszéd verte el a kutyáját, bár az is jobban kiveri ma a biztosítékot egyeseknél, mint az, hogy ki tudja mióta egy sofőr, kísérő nélkül fuvarozta az ovisokat. Most vezetett, vagy a gyerekekre vigyázott? Ha van két ovisod, pontosan tudod, hogy az óvodáig simán kikészítenek. Abban a buszban hányan is ültek?

7? 8? vagy 10? Szerinted mi a nagyobb csoda? Hogy eddig nem történt semmi, vagy hogy csak egy gyerek halt meg?

Mi is volt a helyzet? KB... emberünk örült egy kis plusz pénznek- ki nem örül ma annak-, és letojta, hogy mi a szabály. A fenntartó- állam bácsi- örült, hogy egy ember bérét megspórolhatta - gondolom volt helye más zsebében-, és leszarta az önmaga hozta szabályokat.

A közösség örült, hogy találtak egy balekot, aki fuvarozza a gyerkőcöket, nem került sokba, nekik meg nem kellett a saját gyerekeikkel a szomszéd faluba rohangálni minden egyes napon, hanem mehettek a dolgukra.

Mindenki csak kicsit nem tartotta be, mindenki csak kicsit nem figyelt oda, és meghalt egy 4 éves gyerek.

Amúgy ha nem vetted volna észre, ma minden egyes nap meghal valaki. Talán pont egy négyéves anyukája, vagy apukája. Mert csak kicsit nem tartottad be a szabályokat és mi, a tömeg, ezt elviseljük.

De meddig?