Mi van a Táskádban?

Mi van a Táskádban?

Már az első mi van a táskámban videótól is nevetőgörcsöt kaptam, amikor meg osztódással kezdtek el szaporodni a Youtube-on, nem kellett hozzá Nobel-díj, hogy felismerje bárki, a figyelemfelhívás egy új, 3 perces hírnevet adó formája betört a köztudatba.

Figyelemre vágyunk, ezért tartalmat szolgáltatunk. Modern világunkban már bárki lehet tévésztár, legalább egyszer, egy-két percre. Nincsen ezzel semmi baj. De vajon mindenki sztárnak született? És ha te pont nem, akkor hogyan lehetsz csillag a saját kis világodban?

Mi van a jelenség mögött? Miért lett annyira fontos a figyelem és ez vajon egy új keletű idegbaj vagy mindig is az ember sajátja volt?

Mielőtt megrémülnél, nem akarom a táskás videdókat elemezni...

Az azonban, hogy miért kell ennyire a figyelem és milyen hiányt, milyen belső békétlenséget mutat, már érdemes megnéznünk, főleg, ha a mások figyelmének hiánya neked is fájó pontod.

A figyelem alapszükségletnek tekinthető. Az őskorban az egymásra figyelés az életet jelentette. Háborúkkal tarkított történelmünkben a másiktól kapott figyelem élet vagy halál volt. A figyelem azonban nem csak ezekben a drámai helyzetekben jelent meg. A szeretet érzésében volt és van igazán nagy szerepe. Amikor ránk figyelnek, akkor úgy érezzük, szeretet kapunk. Persze ez nem igaz. Ebben a formában a figyelem a népszerűséggel azonosítható, aminek legfeljebb gazdasági szeretet nevet lehetne adni. Ez a gazdasági szeretet az, amit ma tévesen a legtöbben a szeretetnek azonosítanak, ezt kapnak vagy nem érik el, így nem csoda, ha folyamatosan üresnek és magányosnak érzik magukat. Ebben a magányban aztán az értéktelenséggel és a kirekesztettséggel szembesülnek.

Minél mélyebben érintett valaki a szeretet hiányában, annál rosszabb a viszonya a szüleivel, annál többet konfrontálódik az anyukájával. Még mindig anyuci kicsi lánya vagy fia, miközben vadul hangoztatja önállóságát és felnőttségét.

Hogyan oldhatóak fel a konfliktusok? Érdemes-e aprópénzre váltani a lelkedet?