A hasraesés művészete
Nagyapám szerette az italt.
A kedvence a pálinka volt.
Minden reggel megivott egy stampót, aztán egy pohár vizet, hogy ne legyen olyan erős.
De így is berúgott tőle. A mama meg persze osztotta olyankor az áldást.
Így hát áttért a hosszúlépésre, de attól is hamar becsiccsentett.
Ezért egy napon komolyan elhatározta, hogy ebből kigyógyul...
és egyetlen határozott döntéssel elhagyta...
....a vizet.
Én imádtam a történeteit. Azonban a mesékhez csak akkor volt kedve, ha ivott. Az emlékeiből szőtt mesék, amik nekem olyan izgalmasak voltak, neki maga lehetett a pokol.
Mind a két világháborút végigélte. A másodikban katonaként, sofőrként kétszer is aknára futott.
De amikor nekem mesélt róla, egy izgalmakkal teli, de mindig boldog végű mesét kreált.
Ezekből a mesékből tanultam meg elfogadni a másféle hitet, a másféle gondolkodást. Sokat segített, hogy megértsem, semmi sem csak fekete- fehér, bármennyire is el akarják velünk hitetni.
Azóta sem hallottam senkit olyan megértő nyugalommal beszélni az orosz kiskatonák balgaságairól, vagy a németek kapzsiságáról.
A papa tudta azt, amit csak jóval később írt le a rendszerpszichológia, hogy mindennek oka van, és hogy senki sem születik rossznak, legfeljebb rosszra nevelődik, vagy rossz hitrendszert választ.
És megtanultam tőle még valamit.
Hogy ne szégyelljem a lelkiismeretem, de merjem felülbírálni azt is, ha ártatlannak hiszem magam. Mert a sok ártatlanságban időnként nagyobbak a bűnök, mint a vétkekben.
Volt, hogy minden este mesélt, de volt, hogy hetekig nem bírtam rábeszélni.
Azóta tudom, a némaság hetei nála a feldolgozásra kellettek.
Időre volt szüksége neki is, hogy a saját döntéseit elfogadja, megértse és felülbírálja. Ez pedig nagyon kemény munka.
Mindezeknek mi köze a migrációhoz? Vagy miért nem nevezzük nevén, magához a politikához? (nem politizálok...nem a fenét! )Majd kiderül.

A hasraesés művészete...persze nem a könyvre gondoltam.
Olvasom a sok hirtelen virológussá meg politikai szakértővé vált ismerősöm bejegyzéseit. De nem látom az észt mögötte. Meg a logikát sem.
Ahhoz, hogy megértsük, mitől lett elmebeteg az egész világ, kissé vissza kell lépnünk. Pár évtizedet.
Amikor az emberi jogokra hivatkozva megengedték a franciák, hogy olyan emberek szállják meg az országukat, akik egyszerűen nem valók oda, akkor megásták a saját kultúrájuk sírját. Azt azonban még a pszichológusok sem merték kimondani, hogy egész Európát veszélybe rántják.
Pedig csak a fronton harcolt öregeket kellett volna megkérdezni...
vagy elolvasni a rendszerpszichológia tankönyvet, de úgy látszik, nincsen a mai napig pszichológus a kormányok közelében.
Ugyanez igaz a németekre vagy bármelyik országra, ahová kontroll nélkül engedték be a migránsokat.
Nincsen bajom a menekülőkkel, vagy azokkal, akik egyszerűen csak szeretnének jobban élni és a munkájukért több pénzt kapni.
Azonban egyetlen dolog hiányzik a rendszerből. A törvények betartása és betartatása.
Miért nem vonatkozik egy betelepülőre( behelyettesíthető bárkivel...) ugyanaz a törvény, mint az ország többi lakosára?

Miért élvez felmentést, miért nem kerül börtönbe, vagy küldik haza, aki felgyújtja a templomot vagy az utcán álló kocsit, amikor ugyanezért egy "tősgyökeres" francia a nem éppen szállodai szintű börtönökben végzi. Igen, kint nem luxuslakás a börtön. Ezt egy magasrangú rendőrtiszttől tudom. Nem is kell annak lennie.
De mit is ír le a pszichológia?
Azon közösségekben, ahol a közösség egy tagja lop, hazudik, csal és mindezt szinte büntetlenül megteheti, az egész közösség ereje elvész, megszűnik a bizalom a közösség iránt, és vezetői elveszítik a valós hatalmukat. Érthetőbben, az adott közösség nem fog bízni a vezetők döntéseiben, folyamatosan megkérdőjelezi azt és ellenszegül.
Lásd pl. a maszkviselés ellen tiltakozók...
Nem ismerős?
Nyugodtan helyettesítsd be a szereplőket.
Az így, értékrendjében megtört közösségben megnő az agresszió és az erőszakosság. A kisebb-nagyobb bűncselekmények száma megemelkedik és a közösség felbomlik, majd megoszlik aszerint, hogy élvezői vagy elszenvedői a szabályszegéseknek. Nem ismerős helyzet?

Az élvezői és a szenvedői anyagilag is megosztottak lesznek, az utóbbiak elszegényednek és a szegénység újabb bűncselekményeket gerjeszt, valamint csökken a csoport lelkiereje és lelkiismereti értékei megszűnnek. A megszűnő lelkiismeret pedig újabb problémák forrása: generációs , közös teherviselés, emberi jogi, élethez való jogi, tanulmányi különbségekhez vezet. És persze csökken a csoport IQ-ja is. Jelenleg ott tartunk, ahol kb. az 1500-as években. ( Svéd, finn egyetemi kutatás)
Még mindig nem ismerős?
És az egész úgy kezdődött, hogy nem volt szankciója annak, hogy a migránsok bemásztak a kamionokba. (van, megbüntetik a sofőrt!!!)
Rendszer szinten egészen a családokik le lehet vezetni, a mai gyerekek sni okai is megtalálhatók benne. De még mindig a nagypolitikától várjuk a csodát.
Láttál már olyat, hogy egy cápa csak kisegíti a vízből az éppen fuldokló embert?

Persze senki sem szeret a saját szokásain, önimádatán változtatni. Pedig anélkül csak egyre rosszabb lesz.