A te utad

2020.11.18

Tegnapra ígértem, hogy felteszem az Osho zen tarot első részét.

De nem tettem fel... Ha néztétek a képeket, akkor láthattátok, hogy elmentem sétálni Artúrral Dobogókőre.

Persze, szép volt az idő.

De valójában nem ezért mentem.

Egyszerűen MUSZÁJ volt útrakelnem!

Tegnap reggel leültem a gép elé, hogy ellenőrizzem az első részt. Azonban még végigolvasni sem tudtam.

Valami fojtogatott!

Talán ismered az érzést...

Amikor nem tudod, mi van, nem érted önmagad sem, hogy miért nem klappol valami, amikor LÁTSZÓLAG TELJESEN RENDBEN VAN.

Az asszonyok legősibb meditációjába fogtam. Elmosogattam. (Nem bepakoltam a mosogatógépet, kézzel..)

De nem segített. Csak rosszabb lett.

Már bőgtem is.

Elmentem hát anyumnak tejfölért a boltba.

Ugye milyen gonoszul ismerős?

Amikor nem tudod megnevezni, mi a jó fene bajod van, akkor látszatmunka van, mert az fontos, fontosabb, mint leülni a seggecskédre és addig ásni, amíg rá nem jössz, miért is vagy pocsékul egy csodásan napsütötte, ezer színben ragyogó őszi nap.

Fogtam hát magam, meg Artúrt, és kocsiba ültem, hogy elmenjek feltöltődni.

Engem a vezetés megnyugtat.

Vágytam egy kis magányra, de az utakon nem találtam meg, pedig nem a sztrádán mentem.

Csak mentem. Régen nem jártam ezen az úton. Amíg a fiaim Esztergomba jártak suliba, addig minden hétvégén megtettem ezt az utat. Amikor már csak Bendzsi járt oda, akkor egy másik úton is sokszor jártam.

Az uticél azonos volt, csak a táj volt más.

Néztem a tájat vezetés közben- már amennyire lehetett-, és akkor értettem meg, hogy mennyire eltoljuk az életünk.

Ezerszer hallottam már és ezerszer elmondtam én is, hogy maga az út a lényeg.

De csak tegnap döbbentem rá, hogy ez MENNYIRE igaz!

A tao maga az út . A zen pedig maga az út megértése és elfogadása. Mindenki útjának elfogadása. Azzal a tudattal, hogy az út nem más, mint legbelsőbb lényed megnyilvánulása.

Annak is elfogadása, ha te ezt nem így éled meg.

Egy csodálatos hely volt a célom - Dobogókő.

De az út jobban feltöltött, és legalább annyi szépet mutatott meg nekem.

Szomor után alig találkoztam autóval. Így tudtam pár képet csinálni. Megpróbálkoztam egy rövid videóval is.

De az az igazság, hogy nincsen az a videó, ami vissza tudná adni az érzéseimet és a napfény csillanását.

Ezért haladnak olyan nehezen az úton a tanítványok!

Mert a tanító útját csak maga a tanító képes a maga összes érzésével megélni. A legtöbb ezoterikát szerető, érdeklődő viszont el sem indul a maga útján, csak a mesterén nézelődik.

Nem érti, mitől olyan csodálatos a mesterének egy aranysárgába öltözött nyárfa milliónyi lepkeszárnyként lebegő levele, mert nem érzi a vele felébredő érzéseket!

Ezért nem működik a teremtés csak nagyon- nagyon keveseknek, mert nem értik, hogy a teremtéshez elengedésre van szükség.

A vágyaidtól nem fogsz megszabadulni, mert amikor már vágyad sincsen, semmid sincsen.

Már nem tudom melyik láma írta:

  • Mi a helyes energiája a megvilágosodás utáni vágyakozásnak?- kérdezte egyszer egy tanítványa.
  • A kérdésed a szív felszabadításának lényegét célozza. Hogyan akarjunk valamit, miképpen tűzzünk ki célokat magunk elé anélkül, hogy a vágyakozás, vagy a ragaszkodás állapotába kerülnénk. A válasz egyszerű: ez lehetetlen. A vágy ott van.

Akkor mi értelme a sok engedd el, érezd, hogy a tiéd felszólításoknak?

A válasz a fentiekben van. Tulajdonképpen semmi. Csak szavak arra, amit egy MÁSIK ember érzett, miközben JÁRTA A MAGA ÚTJÁT.

És egyáltalán nem biztos, hogy NEKED pontosan EZEKET kell majd érezned, miközben a MAGAD ÚTJÁT járod.

Azonban van egy kérdés, amit általában senki sem tesz fel magának, amikor vágyakozik valamire:

  • Vajon ártok-e magamnak, vagy BÁRKI MÁSNAK A KÖRNYEZETEMBEN, a szabadságra/ ... való törekvésemmel?

Érthetőbben: vajon mennyire idegbetegek a törekvéseim, mennyire hatok depressziósnak, neurotikusnak, mennyire működésképtelenek, károsak, azok a cselekedeteim, gondolataim, amit a szabadságom/a jobb életem eléréséért teszek?

Még vulgárisabban: a nagy szabadságra való törekvésünk, a fene nagyra nőtt "jogaink" követelése közben mennyire felejtettük el, hogy nem vagyunk egyedül ebben a játékban?

Miért gondolod, hogy neked jogod van? És a másiknak?

Van egy főszabály, amit mára egyszerűen elfelejtett az emberiség nagyobbik része:

A TE SZABADSÁGOD ADDIG TART, AMÍG NEM SÉRTED VELE A MÁSIK SZABADSÁGÁT!

Behelyettesítheted a szabadságot jóléttel, gazdagsággal, bármivel, ami neked fontos, vagy böki a csőröd.

Mi lesz vajon ennek a kornak a megnevezése egy -két - három száz év múlva?

A köcsögök kora a hülyeség évszázadában?

Nem tudom. Csak azt tudom, hogy itt és most neked van módod arra, hogy ez megváltozzon. Mert valakinek el kell kezdeni minden családon belül. Első leszel, vagy utolsó?

EZ nem verseny.

Ha megérted, hogy az út a lényeg, akkor lassítani fogsz, ahogyan én tettem tegnap. Akkor nem esik nehezedre 10 perccel előbb elindulni reggel, hogy ne kelljen a dugóban idegbetegként ülnöd.

Akkor lesz időd arra, hogy mosolyogj a gyerekedre, ahelyett, hogy őrülten ordítanál, hogy már megint elkésünk miattad!

Miért is miatta? Ki az, aki neveli? Kinek kellene felkeltenie reggelente és ügyelni arra, hogy este időben lefeküdjön?

Amikor az út a lényeg, akkor mit is tanítasz minden reggel a fiadnak vagy a lányodnak?

Amikor az út a lényeg, akkor mit is hallgat a gyereked ezen az úton? Dudaszót és káromkodást? Hogy a másik mennyire hülye? Aztán meg nem érted, miért nem képes felelősséget vállalni?

Az út a lényeg. Mire Tátra értem, már nem is volt fontos, hogy felmegyek Dobogókőre. Persze azért felmentem. És szép volt. De koránt sem adott annyit, mint az odáig elvezető utam.

Talán már azt is érted, miért nem rohantam azzal, hogy feltegyem az Osho zen tarot élményt. Szeretném, ha a te élményed lenne, nem csak az enyém.