73...Tudatosság
"Az elme sosem lehet intelligens. Az értelem az elme nélküli tudatosság sajátja. Az ember csak az elmenélküliség állapotában eredeti és radikális."
Nos bevallom, mikor először olvastam ezt a mondatot Oshotól, akkor felkaptam a fejem.
Aztán nekifutottam még egyszer.
Meg még egyszer.
Meg még egyszer...
Aztán félretettem a könyvet, hogy na, erre innom kell... egy teát, mert kell valami forró, hogy érezzem, nem nekem ment el az eszem.
A forró tea megállást parancsol ebben az értelmetlenül rohanó világban.
Sokkal lassabban hűl le, mint a kávé.
Egy frissen forrázott teát nem tudsz csak úgy ledönteni.
A tea ..... idő.
Idő az elgondolkodásra és idő a megértésre.
Fogtam a kezemben a forró teámat, kinéztem az ablakon és elfogott a röhögés.
Annyira nevettem, hogy le kellett tegyem a bögrém.
Néztem a rohanó autókat, bennük a folyton rohanó, mégis mindenhonnan elkéső embereket.
Annyira mindent, akarnak, és annyira nem kapnak semmit!
Kattogó elméjük foglyai, hogy jaj mi lesz holnap és istenem ma sem történt tulajdonképpen semmi!
Habzsoljuk az életet, ezért aztán nem is érezzük az ízeit és a legtöbben nem is élvezik.
Hogyan is élveznék, amikor rabok!
Azt hiszik, attól rabok, mert most éppen maszkot kell viselni, vagy mert nyolcra haza kell érni.
Amúgy ezt a nyolc órát én sem értem... bár mintha megint 13 éves lennék!
Apuci megmondja, mikorra kell hazaérj, és dádá van, ha késel.
Tulajdonképpen vicces.
Tényleg elhiszed, hogy ETTŐL vagy rab, és ATTÓL SZABAD, hogy akkor mész haza, amikor akarsz?
Nézz bele az elmédbe!
Gyerünk!
Ne vágj pofákat, csak csukd be a szemed, vagy meredj egy pontra és figyeld meg, mi történik!
Mi rohangál a fejedben... Jó, ha csak egy kis tarka lepke...tarka lepke kis mese, szállj be Laci fejibe... volt egy ember....
Nem, nem biztos, nagy bajsza volt, de ha a te fejedben most a gyerekkorod képei szaladgálnak, akkor túl vagy valószínűleg a negyvenen, vagy nagyon sokat meséltek neked a szüleid.
Milyen érdekes az élet!
Az egész életünket azzal töltjük, hogy képeket, tapasztalatokat töltünk az elménkbe, de ha kreatívan és szabadon akarunk élni, akkor a legnagyobb feladat, hogy elménk folyamatos moziját ki is tudjuk kapcsolni.
Ez az, amit tudatosságnak hívunk.
Az elme nem válogat.
És tulajdonképpen a mai állapotában nem más, mint egy méretes szemetes, ahová válogatás nélkül dobáljuk bele az összes múltbeli történést, anélkül, hogy a valóban helyes megoldást is hozzácsatolnánk.
Aztán amikor jön egy ismeretlen feladat, akkor ebben a szemetesben kotorászunk megoldás után!
Csakhogy a régi megoldásaink nagy része már a régi problémáknál sem működött.
Miért lenne jó egy teljesen újra?
Ha megoldást akarsz találni, dobd ki a szemetet, és kapcsold ki a mozid.
Akkor újra az a kíváncsi gyermek leszel, akinek eredeti megoldásai voltak.
Akkor végre megpillantod a magad körül lévő valóságot, mindenféle ( gondolkodást befolyásoló ) szemüveg nélkül.
Mit tegyél vele?
Amit csak akarsz!
De a legegyszerűbb, ha most főzöl magadnak egy teát!