77...Elfojtás
Képzelj el egy házat...
Olyat, amiben mindig is lakni szerettél volna.
Megvan?
Írd le, milyen, vagy mutass egy képet róla!
Szóval ebben a csodálatos házban sétálsz.
Végigmész a szobákon. Elgyönyörködsz a csillárban,végigsimítasz a kanapé bársonyos hátán.
A lépteid zaját elnyeli a puha szőnyeg.
Kellemes meleg van, míg kint havas a táj. Végül is most éppen tél van.
A fények játszanak a havon, ahogy kinézel a legközelebbi ablakon.
Idebent a padlófűtés kellemesen melengeti a talpad. A kandallóban táncol a tűz.
Ahogy átsétálsz a télikertbe, elkísér a lobogó lángok fénye. A csupaüveg falak eltűnnek, mintha a hó közepén egy mediterrán szigeten állnál.
A még mindig virágzó golgotavirágok között kényelembe helyezed magadat. Szinte belesüppedsz a párnák közé.
Minden olyan tökéletes!
Nagyot nyújtózol.
Valahonnan hideg áramlat csap meg.
Csak nem nyitva maradt az ajtó, ami a kertbe visz?
Mégsem fűthetünk potyára!
Felkelsz és a hátsó ajtóhoz sétálsz. De az zárva van.
Ekkor veszed észre, hogy egy elfeledett ajtó nyílt ki. Kicsit nyekereg, ahogy megmozdítod.
Oh, persze! El is felejtettem, hogy pince is van!
A kíváncsiságodtól hajtva lemerészkedsz. Itt jóval hidegebb van, mint fent. A falakra baljós árnyak vetődnek. Egyre idegesebb vagy.
Mit is pakoltunk be ide, amikor beköltöztünk? Vajon mi lett a régi dobozokkal?
A sarokban sötéten mozdul valami. Minek is jöttem le!
Gyorsan felfelé indulsz, de tudod, hogy valamikor rá kell szánnod magadat, hogy itt is rendet tegyél.
Kitalálod, mi rémített halálra?
"Normális" életünk sötét titka lapul a pincénkben.
Hiába áltatod magad, neked is van ilyen pincéd. Ide száműzted mindazokat a vágyaidat, amiről úgy gondolod, hogy nem fér bele a tőled elvárt viselkedésbe, amik megtörhetnék az önmagadról alkotott tökéletes képet.
Ugye azt hitted, megszabadultál tőlük?
Valójában olyanok ezek a száműzött képek, mint a vékony drótok a marionett bábos kezében. Minden tetted irányítják, minden döntésedben ott lapulnak.
Depressziód okozói, pánikrohamaid előidézői.
Tudod, párszor lemerültem már saját kis pincémbe, és felhoztam pár mumust. Itt a fényben derült csak ki, hogy mennyivel színesebb is vele a személyiségem!
Olyanok ezek a vágyaink, mint a gyerekszoba sötétjében félelmetes árnyak, amikről a fényben derül csak ki, hogy a szeretett macink az, fején a hanyagul odavetett barbie babával.
Amíg a sötétbe kényszerítve léteznek, addig azonban bombaként hatnak életünkre!
Soha ne hagyd, hogy egy plüssmackó detonációt okozzon! Ha másként nem bírsz most éppen vele, menj ki és ordíts bele a mezőbe, vagy bokszolj bele a párnákba.
A konvencióknak való megfelelés káros az egészségre.
Ösztönösen meg akarjuk védelmezni önmagunkat. Megvédeni és megvédetni, elfogadtatni , szeretve lenni a csoporttól, a közösség által, aminek a részei vagyunk.
Aki nagy szájjal kijelenti, hogy őt aztán nem érdekli mások véleménye és tojik rá, nos nekik nagyon rossz tapasztalataik vannak a közösségükről. Nem fogadták be, nem olyan helyet foglalt el a csoportban, amilyet szeretett volna, nem kapott elég figyelmet, esetleg sokat kritizálták.
A közösség a mai szinten már csak ilyen. Az összes tagját az adott, általában 1-2 hangadó képviselte irányba tereli. Ha nem mész arra, akkor kivet magából. Ez a piros szint a spiráldinamikában. A harcos vezet, megmutatja, ki az ellenség, és kit kell közösen utálni.
De ne keseredj el. A számkivetettekből nyugodtan alakíts egy önálló csoportot.
Érdekes dolog az elfojtás.
Túl azon, hogy a legrégebben ismert elhárító mechanizmusunk egyike, amit már Anna Freud is leírt.
Mi is a hivatalos meghatározása:
"Az elfojtás lényege a személy számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból. Ez lehet tudatos is, amikor egy személy akaratlagosan próbál egy gondolatot távol tartani a tudatosságtól (például a gyerekkori bántalmazottak sokszor élnek vele )
Az elfojtás fontos szerepet játszik abban, hogy elfojtsa az ösztönén impulzusokat, valamint a többi fájdalmas gondolatnál is alkalmazható. Ezen fájdalmas/fenyegető gondolatoknak lehet több forrása is az ösztönén impulzusain kívül, például a személy saját hibája (nem húzza ki a vasalót mikor elmegy otthonról), önmagunkkal való elégedetlenség, lenézett csoporthoz való tartozás, stb.
További két jellegzetessége, hogy egyrészt az elfojtás tárgya függ a felettes énben található értékektől valamint attól, hogy milyen tettek érdemelnek büntetést, másrészt az elfojtás nem feltétlenül tökéletes, ez esetben részleges elfojtásról beszélünk."
Tudtad, hogy amikor eszel és eszel, és nem tudsz lefogyni, akkor is egy elhárító mechanizmust alkalmazol?.
De amikor erőlteted a pozitív gondolkodást, akkor is elhárítasz, ezt nevezzük helyettesítésnek.
Belegondoltál már, miként szabotálod a saját boldogságodat?