Ezoizé és léleknyalóka
...szeretek mesélni. Kis racionalitás, némi álom...Kezdjük a racionalitással.
Rengeteg embernek van véleménye az ezoterikáról. Általában két szélsőségben: mélységes hit némi félelemmel, mert hű micsoda képességekkel bír az a másik, illetve a tömören nyilatkozó: kókler, a hülyeség vámszedői.

Nos ezoterikával is foglalkozó nőként tudom, egyik végletnek sincs igaza. A természetgyógyászat minden ágában voltak és vannak kivételes képességű emberek, akik semmi mást nem akartak/akarnak, mint segíteni a félelemben élő és ebből következően döntésképtelen embertársaiknak.
A racionalizáló hivatalos világ- inkább nem nevezném tudományosnak, hiszen rengeteg manipuláció, érdekszövetség és pénzügyi társaság forgatja őket a saját haszna szerint - egyszerűen nem tud mit kezdeni azokkal a gyógyítási módokkal, amit pl. én is használok.
Mert mindig mindent ki kell tudni mérni, be kell tudni bizonyítani és meg kell tudni indokolni. Hogy ezeket a tudományos bizonyítékokat milyen szinten lehet manipulálni, arról fogalma sincs a hétköznapi embernek. Viszont már annyiszor csalódott a tudományban, hogy nem hisz neki.
Mást keres szegény.
Megvette az összes kacatot, amiről a média lelkesen állította, hogy e nélkül nem lehet igazán sikeres vagy boldog, rogyásig fizeti ezek részleteit a különböző bankoknak... és pont olyan boldogtalan és elégedetlen, mint előtte.
Keresni kezd tehát valami mást.
Ez a más vagy a vallás, vagy az ezoterika.
ÍGY. VAGY-VAGY.
Miért képzelik, hogy az ezoterikusok nem vallásosak? Nem is ismerek olyan természetgyógyászattal kapcsolatban lévő embert, aki ne hinne mélyen Isten létezésében, ne tisztelné valamelyik vallás- legtöbbjük keresztény vagy buddhista- tanait. Viszont van tényleg egy dolog, amiben különbözünk a hagyományos hívőktől. Merünk másként gondolni a Teremtőre, mint azt az adott vallás hivatalosan elfogadja.
Ha valaki napi szinten tapasztalja a Teremtő lehetőségeit, direkt vonala van az isteni szeretet áramlásához, annak igen nehéz bizonyos dogmákat elfogadni.
Mert tudja, hogy nem igazak.
Komoly különbség van a hit és egy adott egyház között. Hihetek maximálisan az Istenben, de attól még láthatom, hogy a nevében eljáró egyház hol nem mond igazat. Innen eredeztethető az egyházak és az ezoterikusak közötti szakadás. Én személy szerint ezt végtelenül sajnálom.
Mivel a gyerekeim egyházi iskolákba jártak/járnak több atyát, testvért ismerek. Egy hétköznapi beszélgetés során szinte mindegyikükről kiderült, hogy a mai szlogennel jó fejnek titulált kategóriába tartoznak. Így végképp nem értem a hivatalos vélemény és a gyakorlat közötti óriási szakadékot. Ha a gyermek gondolkodik és a tapasztaltakból önálló véleményt alkot, amiért ki is mer állni, akkor miért lesz azonnal fekete báránya az egyháznak?

Olyan a lelki fejlődés útján a templom, mint az óvodától az érettségiig elvezető út. Ám az egyetemen/főiskolán már önállóan kell megállni a helyünket. Ehhez azonban kellenek a szabályok, ismerni kell őket, de felülbírálni is merni kell. Csak azt lehet megváltoztatni, amit egy adott módon megismertél, kipróbáltál, de a tapasztalat által rájöttél, egy magasabb szempontból már nem igaz.
Hallgattam a rádiót. Két ügyeletes celeb beszélgetett valami felkapott rontás levétellel foglalkozó valakiről, meg hogy a sztárok között ez mennyire divat. Azt is elmondták ennek a módszernek az egyik sajátossága, hogy a csuklón viselni kell a rontások/kötések ellen egy piros szalagot, hogy volt aki elhagyta és még a lakásból sem mert kimenni addig, amíg a jósa/jósnője nem vitt neki egy másikat.
Elemezzük ezt ki egy kicsit. Rontás: tessék tudomásul venni, ezt saját magunk rakjuk önmagunkra. Hülye fejem, béna lábam... sorolhatnám.(töröl, töröl :) ) Mit is csinál ilyenkor a szerencsétlen? Programozza önmagát tudat alatt, egyfajta önhipnózist alkalmaz. Tessék leszokni róla és nem kell mit levenni.
Az átokról tudni kell, azt is köti, aki átkoz. Sokszor jobban, mint akit megátkoztak. Viszont egy valóban stabil, feltétlen szeretetben élő, kiegyensúlyozott személyiséget szinte lehetetlen megátkozni.
Milyen személyiséggel rendelkeznek akkor ezek a hírességek? Hát nem stabilak az biztos.
A piros szalagokról meg csak annyit, a jósa kötötte meg, de rendesen. Nincs ezzel semmi probléma, mert az ilyen jósokra igenis szükség van. Sokszor ők az utolsó mentsvárai az önmagukkal szembesülni képtelen, boldogtalan tévelygőknek. A piros szalag jó jel is lehet. Az illető akar valamerre elindulni és nem a drogokba menekül, hanem tudja már, hogy valamit tennie kell. Csak még nincs hozzá kellő bátorsága. Kell neki a támasz.
Ki milyen úton járva ér el egyik szintről a másikra? Játszunk egy kicsit egy képzeletbeli kislánnyal, ahogy nővé érik és megtalálja önmagát.
Induljon hát a legelejéről a MESE.
A lány a körülötte játszó apró fényekben gyönyörködve, boldogan sétált a város fehér köves utcáin, amikor megérezte, hogy valaki szólítja. A hívás lágy hangon szólt, de tudta, engedelmeskednie kell.
A nemesvonalú, letisztult, szinte átlátszó épület hívta és taszította egyszerre. Tudta, nem fog tetszeni neki, amit odabent hall. A hívás paranccsá zendült.
-Jöjj, gyermekem!
A férfi mozdulatlanul várta a lányt. Tétovázása láttán mosolyába enyhe rosszallás vegyült, de a belőle áradó szeretet ereje nem változott.
-Feladatom van a számodra. Már épp eleget pihentél.
A lány némán bólintott, tudta nincs értelme ellenkeznie. Főnöke " feladatai" utólag szórakoztatóaknak bizonyultak, ám végrehajtásuk sokszor körülményes és érthetetlen volt, egészen addig,míg vissza nem tért imádott városába. Akkor minden a helyére került, bármilyen értelmetlen, vagy hiábavalónak tűnő is volt.
-Ott a csomagod. A feladatod elolvashatod az indulásig, de ne sokat tétovázz. Itt az időd.
A lány belenézett a fiatal férfi szemébe és végre kibukott belőle a kérdés:
-Miért engem küldesz? Annyiszor megtettem már amit kértél. Nem akarok megint elmenni!
-Gyermekem , ezt a feladatot csak TE tudod elvégezni. Fogd a csomagod!
Az épület egyik folyosójának beugrójában a csomagra ülve kibontotta a lány a levelet. Már a boríték érintéséből érezte, nem fog tetszeni neki, amit benne olvas.
Tudta jól, hogy főnökének igaza van, de minden porcikája tiltakozott a város elhagyása ellen. Mély sóhajjal eltette az írást, az átlátszó falon keresztül még egy pillantást vetett a fényekre, beszívta a körülötte levő levegő illatát, remélve, hogy legalább néhány emlékfoszlányt megőrizhet, ami erőt adhat majd az elkövetkező nehéz évekre.
Sötétben úszott testetlen, nem tudta nappal van vagy éjszaka, csak a beszűrődő hangokból és a körülötte érezhető mozgásból következtetett az idő múlására.
Egy érzelmekkel teli tóban úszott. A rátörő érzések hol páni félelemmel, hol ismeretlen vággyal töltötték el. Megszűnni látszott minden, de legbelül érezte, a semmin túl egy új világ várja.
Riasztó, mindent elsöprő félelemre és testét gúzsba kötő fájdalomra ébredt. Küzdött minden korty levegőért, páni félelem lett úrrá rajta. Csak szabadulni, ez volt minden vágya. A kiúttalanság félelme szinte megbénította. Lassan préselődött ki egy szűk, végeláthatatlan alagúton, eltöltve egész testét a reménytelenség. Csak egy vágya volt. Meg akart halni, hogy minél előbb vége legyen..
Ványadt jószág- szólt valaki halkan.
-Gratulálunk. Kislány, 2550gramm. Mekkora haja van!
A kislány nem is hallotta a választ. Egy idegen, hideg világ vette körül, amiből nagyon hiányzott neki a mindent átszövő szeretet. Egyedül volt. Magányos, első sírását úgy engedte a szélbe, mint utolsó segélykérést elveszett otthona felé.
Fuldoklott. Rémület és vad rohangálás vette körül. Szívesen elment volna, de akkor egyidősebb nő hangja visszafordulásra késztette. Megérezte a hangjában a féltő szeretetet és ez megállásra kényszerítette. Tudta, nem az első és nem is az utolsó kísérlete ez a hazatérésre, de a nő fájdalmas aggódása mindig megálljt parancsolt neki. Lelke mélyén tudta, nem hagyhatja ott ezt az asszonyt, az egyetlent, akitől feltétlen szeretetet kapott.
Elsős forma, vékony, hosszú hajú gyermek álmodott minden éjjel egy széles ágy belső sarkában. Hol királylány volt, aki előtt meghajoltak még a legerősebb férfiak is, hol árva, akit kíméletlen karok rángattak. Minden éjjel álmodott azonban egy férfiról, aki szerette őt és vigyázott rá. Álmai sokszor olyan kegyetlenek voltak, hogy reszketve várta a reggelt. Csak egyben bízott, hogy az ismeretlen férfi minden éjjel eljön, körülfonja szárnyaival, vigyáz rá, mesél neki és elringatja őt.
9-10 éves, hosszú copfos gyermek áll a szoba ablaka előtt, szinte nem is látja a szomszéd házra rásütő napfényt.
-Miért vagyok itt? Minek vagyok itt? Én nem ide tartozom!
Szinte sikít a fájdalom a lelkében. Percek telnek el, míg észreveszi az ablak melletti nagy tükörben önmagát. Egy pillanatra bevillan egy rég elfeledett kép, olyan rövid ideig tart, hogy nem tudja lelkével megragadni, de ott marad egy érzés. Dolgom van. Azért jöttem, hogy elvégezzem a rám eső feladatom. Ám hogy mit, az már nem jutott eszébe. A régen olvasott levél minden részletét, magát a levél meglétét is elfelejtette. Mintha soha meg sem történt volna.
Fehér menyasszonyi ruhájában testetlen látomásnak tűnt a fényben a fiatal lány. De látszólagos nyugalma mögött vad félelem tombolt. Legszívesebben lemászott volna a villámhárítón az emeletről,- pedig irtózott a magasságtól- csak hogy ne történjen meg a mai nap. Nem értette önmagát. Hiszen ő is akarta, látszólag senki nem kényszerítette arra, hogy férjhez menjen. Mégis úgy érezte olyan útra lép, ami nem a sajátja. Ám nem volt visszaút. Anyja szigorú pillantásától kísérve szófogadóan ment le a lépcsőn.
Évtizedek teltek el, mint egyetlen pillanat. A nő úgy érezte, mintha egy valószínűtlenül hosszú álomból ébredne. Belenézett a tükörbe és nem ismerte azt, aki visszapillantott rá.
Ki ez a nő? Hol voltam én az elmúlt évtizedekben?
A kérdés megválaszolására azonban nem maradt ideje. A fürdőszoba ajtaját kíméletlenül rázta tizenéves lánya.
-Anya, elkések! Még smikelni akarok. Ja, az öcséim megint ütik egymást. Apu üzeni, hogy siess, mert már várják.
Nem igazán tudta, hogy került a férfi karjába. Sokat beszélgettek az elmúlt hetekben. Tudta, hogy vadászik rá, de úgy érezte a cserkelés izgalmánál nem jutnak tovább.
Visszaút azonban már nem volt. Tapasztalt kezek vetkőztették finoman, de ellenkezést nem tűrően. A férfi tudta, hogy már most uralja a nő testét, de még többet akart. A csókoktól elbódultan zuhantak az ágyra. Már mindent a férfi vágya irányított. Régen elképzelt, de soha át nem élt érzések borították el a testét. Megadta magát mindannak a gyönyörnek, amit szerelmese felkínált. Teste riadtan rándult össze, majd engedelmesen körülvette párját, szinte beleájulva a csodába. Nem értette, hogyan bírta eddig nélküle. Hagyta, hogy minden porcikáját átjárja a gyönyör, lelkében sírva a szerelemtől zuhant kedvese mindent legyőző energiájába. Megszületett a NŐ
Egy feneketlenül mély kút durva beton alján feküdt meztelenül. A zuhanás fájdalma minden porcikáját átjárta. Rövid boldogságának vékony buborékja még ott lebegett a teste felett, aztán egy éles pattanással millió darabra törött, beborítva testét és a kút alját az éles szilánkokkal. A szétpattant darabok tőrként záporoztak testébe. Ahol átszúrták a bőrét, vékony csíkokban folyt a vér. A hideg, durva kövön aztán összefolytak patakokban ömlő könnyeivel. A teljes pusztulás és reménytelenség vette körül. Zokogva hívta a halált, ám tudta, még nem jött el az ideje. Csak egyetlen dolog járt a fejében, innen nincs kiút...Végtelenül hosszú időnek tűnt, amikor hirtelen eszébe jutott gyerekkori álma a férfiról, akit minden éjjel várt, hogy körülvegye szeretetével és álomba ringassa. Könnyein át hívta újra, remélve, hogy oly sok idő után ismét megjelenik és megbocsájtja, hogy olyan sokáig nem hívta...
Úgy érezte hetek, hónapok óta fekszik a kút fenekén, amikor végre megérezte a szárnyak suhogását és a férfiból áradó szeretetet...

Nagyon kegyetlen tud lenni az ébredés. Amikor kiszabadul valaki a bábból, sérülékeny és kiszolgáltatott, mint a megszülető lepke. Törékeny szárnyaiban nincs még erő, körülötte éhes ragadozók cikáznak, családtagok, barátok, szeretők képében. Ezért marad a legtöbb báb bezáródva. Látszatbiztonság. Mindennapos történet a mai világban. Együtt vagy inkább egymás mellett, társas magányban élő párok sokasága. A félelem a magánytól és a mindenáron való megfelelés az adott közösségnek. Elvárások világában élünk, vagy inkább csak létezünk. A gyávák közössége. Ha valaki megpróbál ebből kitörni, nemcsak önnön félelmei húzzák vissza, de még a környezetében élők is ráakaszkodnak, akadályozva őt, talán abban a reményben, hogy elég lendülete van kihúzni mindnyájukat. Mert egyedül elindulni..., ahhoz bátorság kell.
A házasságok szakadásával szinte biztosan megjelenik egyik, vagy mindkét fél életében egy új kapcsolat. Vajon mennyi hibát követünk el és mi az, amit tanulhatunk mindebből? Van esély arra, hogy rögtön megjelenik az igazi? Szerintem nincs. Azért nincs, mert ha nem tisztázzuk a múltbeli hibákat és nem értjük meg az ok-okozatokat, akkor csak egy ugyanolyat fogunk megismerni. Lehet, hogy fiatalabb lesz, vagy műveltebb esetleg tökéletesnek is látszik, de ha kívülről nézzük rájövünk, megint valaki hasonlóval találkoztunk.
A továbblépés első feltétele, hogy tisztán lássuk, miért is mentünk bele és maradtunk benne egy nem igazán jó kapcsolatba.
A lélek hajlamos mindig a tökéletes részek felnagyítására és a rosszak feledésére. Legalábbis egy darabig.
Szóval mi is a jó a rosszban?
Marcsi (52 éves) mesélte:
Barátság: Eleinte nagyon bizalmas, őszinte beszélgetésein voltak. Nem minden témában, de az akkori ismeretségi szintünkön ezek a témák jöhettek szóba köztünk. Hiszen nem feledhető, hogy két végtelenségig prűd családból jöttünk. A szex, de maga a kapcsolat két ember között a házasságban tabutéma volt. Csak azt tudtam, amit néha kivételes alkalmakkor elkaphattam a szüleim leginkább nonverbális kommunikációjából, ami nem a pozitívum volt egy házasságban. Nem emlékszem, hogy valaha láttam volna, hogy az apám megsimogatja, vagy akár csak hozzáérne az anyámhoz. Jól emlékszem viszont arra a jelenetre- kb. 4 éves lehettem- amikor az anyám zokog az előszobában a felakasztott kabátok közé bújva, mert megtudta- és állítólag apám nem is tagadta-, hogy szeretője van, ráadásul a közvetlen szomszédunk neje.
Anyám persze meghunyászkodott, apám valószínűleg ott folytatta, ahol abbahagyta, de mit tárolt el ebből az én négyéves agyam? Azt, hogy egy nőnek az ilyet le kell nyelni és ki kell tartani, mert ott a gyerek. Utólag könnyű okos lenni, hogy ez egy baromság és az akkor még gyönyörű anyám egy gyerekkel is talált volna magának másik pasit, vagy ha nem, akkor sem dől össze a világ, de ne feledjük, ez még bőven az internet előtt volt, valamikor az 1968-69-es években. Nem volt divat elválni, a nők és gondolom a pasik is nyeltek és folytatta ki-ki ott, ahol abbahagyta.
HA A PASIVAL NEM TUDSZ MIRŐL BESZÉLGETNI, VAGY ÉSZREVESZED, HOGY NEM MOND IGAZAT, KÖSZÖNJ EL ÉS TÖRÖLD A TELEFONSZÁMÁT.
Ilona (48 éves)a kapcsolatuk elejéről:
Gyengédség: Eleinte beájultam a figyelmességétől és attól a gyengéd, de mégis érezhető rámenősségtől, amiből csak mindig annyit kaptam, amit éppen el tudtam viselni. Hiszen jóval idősebb volt nálam, én alig 18, szinte nulla tapasztalattal. Ezt piszok jól csinálta. Udvariasság keverve a csókokkal, simogatással. Mindig akkor és úgy, ahogy a pillanat a legjobban adta. Finoman kicsit többet akarva, mint egy nappal korábban. Hová tűnt mindez a házassággal? Nem, korábban eltűnt. Amikor "célba ért". Utána már érezhető volt a változás, csak nem figyeltem oda. Persze fogalmam sem volt, mire kellene figyelnem. Utólag meg piszok könnyű okosnak lenni. Pedig akkor kellett volna észrevennem, hogy egy önző disznó.
HA AZ ELSŐ SZEX NEM JÓ, A TÖBBI SEM LESZ AZ. MINEK ERŐLKÖDSZ. TÁVOZZ KEDVESEN, DE GYORSAN. A MAJD ÖSSZESZOKTOK NEM MŰKÖDIK, HA ELSŐRE NEM FIGYEL RÁD, KÉSŐBB MÉG KEVÉSBÉ FOG. JOBB, HA MENEKÜLSZ. A SZEX FONTOS, BÁRMIT MOND ANYÁD. A PÉNZ, AZ EGZISZTENCIA NEM PÓTOLJA, NE ÁJULJ EL A JÓL CSENGŐ DR. PROF. IGAZGATÓ, STB. CÍMEKTŐL, AZ NEM MEGY VELE AZ ÁGYBA. HA VALÓDI ÉLETET AKARSZ, CSAK EZÉRT-VAGY A PÉNZÉÉRT NE MENJ HOZZÁ, MERT HAMAR RÁJÖSSZ, SZARBAN VAGY. NAGYBAN. A TÚLKÉPZETT PASIK EGYIK ÉRDEKESSÉGE, HOGY HIHETETLENÜL MANIPULATÍVAK TUDNAK LENNI, RÁADÁSUL NEM VAKÍTJA EL A SZERELEM ŐKET, MERT A LEGTÖBB EGYETLEN- LEGFELJEBB KÉT - DOLOGBA SZERELMES IGAZÁN: HATALOMBA ÉS A PÉNZBE. TE CSAK A HARMADIK VAGY.
Viki ( 38 éves)a szexről:
Szex és gyerekek: Eleinte rajongott a gyerekeiért. A várandós feleség két szélsőségben jelenik meg a férj mellett. Vagy megpróbálja eldugni, senki ne is lássa, hiszen akkora mint egy növendékbálna, vagy mutogatja, mint férfiassága bizonyítékát. Nem tudom, melyik nyomasztóbb. Miért nem lehet ehhez normálisan hozzáállni? Hé, hapsikáim! Tudják mi kell nekünk ilyenkor? Gyengédség, sokat szeretjük hallani, hogy még mindig szeretnek bennünket, ja és a szex. Van, hogy egy nő ilyenkor egyszerűen fél. Én is féltem. Marhaságoktól. Baja lesz a gyereknek. Mitől is? Ma már tudom, neki is jó, ha megéli a szülei ilyen irányú érzéseit is. Ha akkor ismerem a tibeti filozófiát, talán elgondolkodom azon, hogy szerintük a gyereket szülei szeretkezésének öröme csalja le a világba. Megszoptad kishaver! Azt hiszed itt csak a gyönyör van, nem véletlenül bömböl szegény olyan nagyon. Születéskor már biztos tudja, munkatáborba érkezett. Amire odaér, már annyi szarságon átment, hogy szíve szerint biztos visszafordulna, de ez szigorúan egyirányú utca. Ilyenkor nemcsak a hormonjaink csinálnak bolondot belőlünk, de még a tv is. A filmekben, reklámokban csupa gyönyörű testű, tökéletes bige rohangál, az utcán csupa ilyen csajszi jön szembe velünk, mintha hirtelen az összes ronda nő felszívódna... Én meg szembesültem naponta a fürdőszobai tükörrel, amiben lassan nem fértem el egyben. Pedig alig híztam 8-10 kg. 55-ről. Hát nem voltam egy manöken alkat! Közben tudtam, a férjemet csajok veszik körül egész nap. Nem féltékeny voltam, hanem mintha egy présben lettem volna. Gyerek a hasamban, közben mindenhonnan nyomják, légy szexi, vékony . Egyszerűen nem hittem el, hogy a saját férjem képes nőként tekinteni rám, így, ekkora hassal. Ő időnként szórakozottan megsimogatott, mint ahogy a jól nevelt kutyát szokták. Lehet, hogy nem ennek szánta, de én ennek éreztem.
Megbeszélni? Ugyan. Sírni a szobában,.. és tűrni, ahogy az anyámtól láttam. Természetesen az első gyerekéről lemaradt. OKÉ. Arról nem is beszélve, hogy másodmagammal mentem szülni. Én meg a majré. Kb. annyit tudtam, hogy piszkosul tud fájni.
Elméletben persze tudtam, de ki a fene kíváncsi ilyenkor az elméletre! Azt akartam tudni, mit érez ilyenkor egy nő, hogy mi lesz velem és a babámmal, mit tegyek, vagy mit ne, mire számítsak, mire figyeljek. Ezzel senki nem foglalkozott, a lelkem egyszerűen kimaradt a folyamatból. Én meg itt maradtam 18 évesen, kezdő feleségként, terhesen, pályakezdőként sem, mert éppen kiléptem a gimnáziumból, a főiskolát egy évvel elcsúsztattam. Ügyes. Minek csináljak valamit sorban, egyszerűen, ha kupacolva is lehet. Hogy közben beleszakadok... munkahely-életem első munkahelye, kezdő feleség- a férjem külföldön, és jön a baba. Ezt összehoztad! Gratula! Emlékszem, szülés előtt pár nappal leültem a lakásunkban a fotelba, egyedül voltam, ebben nem volt semmi furcsa, simogattam a hasam és hatalmasat bőgtem. Egyszerűen nem értettem, hogy a fenébe kerültem ekkora csapdába. Eszembe sem jutott, hogy már a nászutunkon teherbe eshetek, hiszen mindenkitől azt hallottam, fél- egy évig próbálkoztak, mire sikerült összehozni a babát. Valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy ez másként is működhet.
BÁRKI BÁRMI MÁST ÁLLÍT, A SZEXELÉSTŐL TEHERBE LEHET ESNI. A RITKÁTÓL IS. A SZARTÓL IS. LEGFEJJEBB JOBBAN CSODÁLKOZOL. HA NEM AKARSZ MÉG GYEREKET, LEGALÁBB SZÁMOLJ! NEM BONYOLULT, CSAK 28-IG KELL! HA A PASIDNAK NEM VAGYTOK ANNYIRA FONTOSAK, HOGY ERRE A PÁR ÓRÁRA SZABADDÁ TEGYE MAGÁT, KÉSŐBB MÉG KEVÉSBÉ LESZEL FONTOS, JOBB HA A KÓRHÁZBÓL EGYENESEN ALBÉRLETBE/BARÁTNŐHÖZ/ANYÁDHOZ MÉSZ. ÉS OTT IS MARADSZ. A PASIT FELEJTSD EL. MIND A KETTŐTÖKNEK JOBB LESZ.
Andi ( 47 éves)a gyerekekkel való kapcsolatról:
Cseperedő gyerekek: Valamiért az én férjemnek a gyerekek csak úgy 10 éves korukig érdekesek, főleg amíg picik, pár hónaposak, egy-két évesek. Szóval amíg nem beszélnek vissza, nincs önálló véleményük. Addig imádta őket. Sokat segített, főleg az esti fürdetésben. Nem játszotta a hattyú halálát, mert többet törődtem a gyerekkel, mint vele. Ezt ma már jobban csinálnám, valószínűleg az ikrek után is már jobban csináltam, többet foglalkoztam a férjemmel, mint az első gyerek után. Ilyenkor a férfiak kicsit megszeppennek. Van egy apró, bömbölő micsoda az életükben, ami valahol a részük, de nem érzik annak. Hiszen csupán annyit érzékeltek, hogy a szexi nejük helyét egy görögdinnye foglalta el, aki annyi kaját képes eltüntetni, mint egy kanadai favágó dupla műszak után. A mennyi ruha kell egy gyereknek kérdés sarkalatos pontja a kapcsolatnak. Egy anya szerint általában pont kétszer annyi, mint az apa szerint. A ruhácskák ára veri az arany árát, már ami neked tetszik, ami a férjednek, az mindig pont a harmadába kerül. Később, a nagyobb gyerekek igényei horribilis összegekbe kerülhetnek. Főleg, ha valamilyen különleges sportot űznek. Az elvált apák ez ellen már élénken tiltakoznak. Pedig tessék tudomásul venni uraim a gyerek nem bűnös, a tönkrement kapcsolat miatt nem eshet el dolgoktól, mert ha rájön, azért nem teheti meg tovább azt amiben sikeres, mert az apja nem hajlandó finanszírozni, miközben az anyja mindent megtesz- na akkor elbúcsúzhatnak egy életre a kölyöktől, mert gyűlölni fogják az apjukat, aki olyan köcsög, mert már csak az új nője érdekli, mi meg le vagyunk szarva! Kódolódik a gyerekben egy olyan viselkedés, ami aztán az ő párkapcsolatát is szétveri és nem azért lesz boldogtalan, mert elváltak a szülei, hanem mert képtelenek voltak az anyagiakat rendezni és ebben nagyrészt az apák a bűnösek. Az ilyen sportok rengeteg plusz munkát kívánnak az anyától, hiszen a versenyekre el kell vinni a gyereket, ott kell lenni, együtt kell vele izgulni, ha a felszerelés sérül, kapásból kell tudni azt javítani, vagy újat szerezni, - nálunk vitorlázás folyik versenyszerűen, ami talán a legdrágább sport. Sorolhatnám, ami az én dolgom, neki CSAK fizetni kell.
HA A FÉRJED- BÁR MEGENGEDHETNÉ ANYAGILAG- MÉGIS SÓHER A GYEREKEK KIADÁSAIT TEKINTVE, JOBBAN JÁRSZ EGY BÍRÓSÁGI VÉGZÉSSEL, MERT AZ LEGALÁBB BIZTOS. HA EGYÜTT MARADTOK EGY VÉGTELENÍTETT VITA LESZ AZ ÉLETED, AMIBEN SOHA NEM GYŐZHETSZ, MERT A SÓHER MINDIG SÓHER MARAD.
Ágnes (57 éves)a nők munkájának megítéléséről:
Munka: Nem is tudom hányszor vágta a fejemhez valaki, hogy mit nyivákolok, én soha nem dolgoztam. Kissé hülyén néztem rá, mert túl azon, hogy tanítottam, a közös vállalkozásunkban is dolgoztam két évtizedig. Persze a két gyerekkel gyesen is voltam, meg mellékesen a háztartást is elláttam, bár tény, ebben a férjem- bocs már csak volt férjem- sokat segített. Ugyanis pár évig ő főzött. Csak hétvégén ettünk otthon, hétközben iskolában/oviban ettek a gyerekek, mi meg a közeli étterem menüjén éltünk, mert olcsóbb és gyorsabb volt, mint tíz kilométert autózni haza, hogy otthon együnk. A hétvége a házimunkáé volt az utóbbi tíz évben, mert a mosás, vasalás négy főre a takarítással egybekötve egész napos program volt számomra, miközben folyamatosan tanultam. Lassan tapétázni lehet a különböző, bár egymást kiegészítő, egymásra épülő bizonyítványaimmal, diplomáimmal. Talán a munka volt az egyetlen olyan terület, ahol valóságosan két felnőttként tudtunk együtt dolgozni, világosan kijelölt határokkal, mindketten szigorúan betartva a másik felségterületét. Végül is mit dumáljak bele, hogy ő mit tesz. A marketing, a cég külső, belső kommunikációja, kapcsolattartás minden irányban, az egyéb, sokszor időrabló és tökéletesen felesleges adminisztrációs munka viszont az én hatáskörömbe tartozott. Ez úgy hatvan munkatársat érintett valamilyen formában a férjemen kívül. Főleg határidős jelentésekről, időpontok egyeztetéséről, különböző továbbképzések időpontjairól, engedélyek beszerzéséről, megújításáról szóltak, szóval csupa olyan munka, amit a férfiak többsége rühell. A közös munka tartotta össze a házasságunkat. Ez volt az a rész, ahol valóban felelős felnőtt emberekként tudtunk létezni, ahol mindketten tökéletesen bíztunk a másik munkájában, abban, hogy bármi is kell a másiktól az adott témában az időben és maradéktalanul ott van, csak be kell illeszteni és olajozottan működik minden. Bele is menekültünk rendesen, napi 10-12 óra erejéig. A hülyeséget ott követtem el, hogy a fizetésem évekig csak papíron létezett, minden pénzt a férjem kezelt, csak évek múlva tudatosodott bennem, hogy olyan bankszámlája van, amihez én nem férek hozzá, mindez a közösen keresett pénzből. Ez szerintem semmivel sem dicsőbb dolog egy pasi részéről, mintha egy idegen kirabolna az utcán. Ugyanaz a kategória, csak a párodtól kapod.
HA KÖZÖS A MUNKAHELYETEK, AHOL TÖBBNYIRE Ő A FŐNÖK, JÓL TESZED, HA TISZTÁBAN VAGY A MUNKAJOGGAL ÉS KŐKEMÉNYEN BEVASALOD A "FŐNÖKTŐL". HA OTT NEM MEGY, HAZA NE VIDD A VITÁT, MERT OTTHON VÉGKÉPP NEM NYERHETSZ. CSAK APRÓ CSATÁKAT, DE A HÁBORÚT OTTHON VÉGLEG ELVESZÍTED. MERT OTTHON NEM CSAK VELE, DE ANYÁDDAL/APÁDDAL, ANYÓSODDAL/APÓSODDAL MEG MÉG A GYEREKEIDDEL IS HADBA VISZ. AKKOR PEDIG MEGSZÍVTAD. ENNYI FRONTON NEM LEHET HARCOLNI, ARRÓL NEM IS BESZÉLVE, HOGY LESZNEK MELLETTED ÉS ELLENED, SZÓVAL CSALÁDI PERPATVAR LESZ, NEM IS KICSI.
Elvíra( 42 éves) a családi kasszáról:
Pénzügyek: Nem a külön bankszámla izgatott, hanem hogy olyan pénz felett nem hagyott dönteni, amit közösen kerestünk. Akkorra már megszoktam, úgy cserél autót, hogy tőlem meg sem kérdi. Ha a vásárlás tényét egyáltalán előbb bejelentette, mintsem az autót hozta csak haza, már úgy éreztem, valamit előre léptünk. Több ismerősöm, barátnőm is pocsék házasságban él, évek óta nyírják egymás idegeit teljesen feleslegesen. Az egyiküktől megkérdeztem, mit tenne, ha lenne 10 milliója a bankban? Azonnal elválnék . Akkor tulajdonképpen egy legalizált kurva vagy? Azóta ezt a kérdést már sokaknak feltettem, a válasz mindig ugyanaz volt. Csajok, nem kéne szidni a sarki társakat, ők legalább bevállalják! Tudom, sokkal könnyebb ketten, de fel kéne mérni, az a kár, amit egymás lelkében okoztok, tíz-húsz év múlva az összes közösen megspórolt pénz sokszorosát fogja elvinni orvosi- és gyógyszerköltségek képében. Szűrnek méhnyakrákra, emlőrákra, mégis iszonyú sok van belőle. Talán el kéne gondolkodni, mennyire sérül ezekben a házasságnak nevezett izében egy nő női mivolta és rögtön világos, miért van ezekből a rákokból ilyen sok.
SOK CSALÁD DOLGOZIK EGYETLEN VÁLLALKOZÁSBAN. ITT A PÉNZÜGYEK OLYAN VESZÉLYES VIZEKRE VIHETNEK, HOGY A TELJES KOMMUNIKÁCIÓT LEHETETLENNÉ TESZIK. HA A PÁROD KÜLÖN BANKSZÁMLÁT AKAR ÉS EZT MEG IS BESZÉLITEK AZ RENDBEN VAN, HA ÚGY JÖSSZ RÁ, VÉLETLEN KIDERÜL STB. KÉRDEZD MEG, MI A FENÉT AKAR, DE KÉSZÜLJ FEL RÁ, HOGY BORÍTANOD KELL. SOHA NE MARADJ OLYAN KAPCSOLATBAN-BÁRMENNYIRE KÉNYELMES IS- AMI CSAK AZ ANYAGI BIZTONSÁGODRÓL SZÓL. MEGALÁZOTT, KIHASZNÁLT LESZEL, TISZTELETET NEM FOGSZ KAPNI, MINDEGY HÁNY GYEREKET SZÜLTÉL, DE MEG SEM ÉRDEMLED. GYÁVA VAGY. AZT PEDIG NEM TISZTELI SENKI.
Az életben döntéseket hozunk. Bár értelmetlen azon töprengeni, mit tettél, és ebből mi volt a jó és mi a rossz, mégis értékes alap lehet a változáshoz.
Gabi (50 éves):
- A gyerekkorom eltelt egy feltételekhez kötött szeretetben, miközben rajongtam az apámért. Rengeteg mindenben igaza volt, hiszen felelősségre, önállóságra akart tanítani, csak a módszer nálam félelmet, bizonytalanságot alakított ki.
- Anyám nem volt szerelmes valójában az apámba, ezért engem sem tudott szeretni, mert valószínűleg úgy érezte, a létezésem köti csak apámhoz, nélkülem talán lett volna bátorsága kitörni, így engem és apámat hibáztatott a saját elcseszett életéért. Ezt a haragot belevitte az irántam érzett valamilyen szeretetébe. Hát elég faramuci szeretet volt!
- A nagymamám mindazt a szeretetet, amit sem a férje sem a gyerekei iránt nem érzett, vagy nem volt képes kimutatni, rám öntötte, így volt egy hely, ahol valamennyire biztonságban éreztem magam. Amikor tizennégy évesen hazaköltöztem anyámékhoz, azt láttam, hogy ... nem láttam semmit. Sem gyengédséget kettejük között, sem intimitást, csak gazdasági közösséget. Viszont a nagyszüleim között sem volt szeretet. Csak megszokás. Így teljesen természetesnek vettem, hogy a házasság az, amikor két ember egymás mellett él, semmi közös nincs bennük, de közösen fizetik a kiadásokat, mert ez így gazdaságos. Ha gyerekük születik azt ketten egyszerűbben tudják felnevelni, mert a kiadások és a felelősség nem egy, hanem két ember között oszlik meg.
- A pasi félrekúr, a feleség pedig engedelmesen tűri, mert az ő dolga " a férfi becsületének védelme". Hányszor hallottam a mamától, a család és a férj becsülete az asszony hűségében rejlik. Miközben minden pasi kurvázott a feleség tudtával. Hát rendesen kettős mérce! És én elhittem! Nem a XVIII. században, hanem a XX. század végén!
Ha mindig csak megfelelni akarsz, állandóan a másik kívánságait lesed, hol kezdődnek majd a saját vágyaid? Hová tűnik az én ebben a véget nem érő megfelelési sorban, aminek egyetlen célja, hogy egy kis szeretetet szerezz? Mindezt annyi munkáért cserébe, ami három embernek is elég lenne. Olyan hosszú sor végére kerülsz, ami beláthatatlanul kígyózik előtted és Te eltűnsz a kívánságok, feladatok végeláthatatlan sorában.
A pokol a saját lelkedben kezdődik, valamikor a kicsi gyerekkorban.
Hogy mit örökölsz egy családban, azt nem választhatod meg, de hogy mit kezdesz vele, az egyedül a te felelősséged.

A szerelem pedig bármikor kopoghat. A sérült szívek néha félnek kinyílni a váratlan boldogság előtt. Olyankor az egyik elmenekül, a másik pedig ott marad és nem tehet mást, mint elfogadja a döntést.
Egyre több a magányos harcos, aki kirekeszti az életéből azt, aki szereti. Amikor nem képes megosztani mindazt, ami a lelkében dúl, ami a szívét nyomja, akkor lassú halálra ítéli elsősorban önmagát.
Éva( 49 éves) a reménytelen szerelemről:
- Fél év... ennyi ideig szerettem úgy, hogy közben nem is láttam, egyetlen egyszer sem keresett, és én mégis szerettem. Megpróbáltam elfelejteni úgy, hogy másik férfi karjába menekültem, egy másikra zúdítva mindazt a szerelmet, ami neki nem kellett. Hazugság volt, de legalább senkinek nem okozott kárt. Nos, úgy tűnik, valamiért tiszta lappal kell kezdenem. Persze nem tudhatom, ha véletlen találkoznék vele, az miként hatna rám...De a találkozásnak nagyon kicsi az esélye.
Közben a világban a pénz és a hatalom mámorában élők egyre nagyobbat harapnak a többség már szinte lerágott csontjaiból. Ölik egymást a maradékért, mint a sakálok...
Mi a legnagyobb, elpusztíthatatlan fegyver ennyi gonoszság és önzés ellen? Csak egy van, a szeretet.
Nem láttam még vadat, amely szánná magát,
A madár fagyottan zuhan le az ágról,
de sohase gondolt arra, hogy sajnálja magát.(Lawrence)
Tanulnál az életedből?