No contact
"No contact" – a kapcsolatgyilkosok köztünk élnek.
Mikor fogtál fegyvert a szüleidre?
Vagy te ilyet soha nem tennél?
Én is ezt hittem sokáig.
Nem csak elméletről írok: látom, hogyan omlik össze a saját tágabb családom is a no contact miatt.
Mi az a no contact?
A no contact olyan, mintha egy családi házban nem a beázó tetőt javítanád meg, hanem felgyújtanád miatta az egész házat.
A világon minden anya – de legalább a 90%- meg van győződve arról, hogy jót tesz és jót akar a gyerekének. És a világon szinte minden gyerek- legalább is nagyjából 70 %- meg van róla győződve, hogy a szülei tönkretették az életét.
Egy nagy, reprezentatív amerikai felmérés szerint a felnőtt gyerekek 27%-a már elidegenedett egy közeli családtagjától és egyáltalán nincs kapcsolata vagy az anyjával vagy az apjával. Ez az adat riasztó, hiszen azt jelenti, hogy minden negyedik gyereket érinti. A kapcsolat megszakítói minden esetben a gyerekek.
A 10 millió pszichológus országában nem könnyű valóban tudatosan felkészültnek lenni. A modern pszichológiai trendek úgy vonulnak át a közbeszédbe, mintha csodafegyverek lennének, és persze a szokásos torzítással, mert a valós út munkája, fájdalma nem kell, csak az azonnali eredménynek vélt valami.
A most hódító no contact mozgalom lényege:
"Nem beszélek a szüleimmel, mert minden bajom miattuk van."
És itt már tényleg nem tudom, ki volt az az első nagyon barom, aki ezt elindította!
Persze szidhatjuk Eric Fromm előadásait, de a valóság ennél azért árnyaltabb.
1. Mi is ez a "no contact"?
Egyszerű recept: megszakítok minden kapcsolatot a szüleimmel, rokonaimmal, mert azt hiszem, ettől megszűnik a fájdalom.
Nincs vita.
Nincs tisztázás.
Csendes kivégzés van.
Ez a reakció valójában az ovis gyerek durcizása és megoldása egy felnőtt testben.
2. Miért csábító?
• Gyors megoldásnak látszik: ha fáj, vágd le - ha a fejed kezd el fájni, akkor is alkalmazod legközelebb?
• A közösségi médiában ezrek hirdetik, mint önvédelmi stratégiát – és pontosan annyit is ér, mint a legtöbb közösségi médiából vett, akárki által kitalált tanács. Ne feledd, a laposföldesek is a közösségi médiából szerveződtek…
• Illúzió építő: ha eltűnik a szülő, eltűnik a probléma is. Elkeserítlek: nem tűnik el, átalakul.
3. Miért veszélyes?
Transzgenerációs traumák feldolgozása elakad. A történetek, hibák, sérelmek így nem oldódnak, hanem továbböröklődnek. A gyereked pontosan attól fog szenvedni, amitől az anyád olyan lett, amilyen…
Tapasztalatátadás megszűnik. Minden nemzedék nulláról indul, így ugyanazokat vagy rosszabb hibákat követi el. Mintha újra és újra fel kellen találni a kereket…
Állati megoldás. A ragadozók territórium harcát idézi: "ez az én területem, ide te nem jössz."
Érzelmi sivárság. A falak nem védelmet, hanem magányt adnak. Még akkor is, ha látszólag sok haver vesz körül.
A "no contact"-ot választók 70%-a 5 éven belül bánja a döntést, de addigra a kapcsolat helyrehozhatatlan.
Egy gyermek, aki megszakítja a kapcsolatot a szülővel, kétszer nagyobb eséllyel szakítja meg később a saját gyerekével is.
4. Mi benne a legnagyobb csapda?
Az emlékeink nem szentírások. Az agyunk nem egy fiókos irattár, hanem szétszórt tároló.
Képzelj egy házat:
• az emlékek a nappaliban,
• a hozzájuk valaha kapcsolódott érzelmek a pincében egy sarokban,
• az magyarázataink, az okok, pedig a padláson, a gyerekkorunk játékait is tartalmazó ládában bújnak meg.
Amikor előhívjuk, ezek csak összefűződnek. De az összefűzés gyakran utólagos szerkesztés.
5. Hogyan születik a hamis emlék?
- Egy félmondat: "Te mindig ügyetlen vagy" válik emlékké. Lehet hogy neked szólt, de lehet, hogy csak azt hitted, hogy neked mondják…
- Az én anyám is imád sztorizgatni. Még élt a nagyim, amikor az anyu az unokákat szórakoztatta valami háborús emlékkel. A nagymamám pedig kiszólt a szobából, hogy nem is úgy volt!
Ismerős?
Egy családi sztori sokszor ismételve, kiszínezve így válik emlékké, gyerekkori ténnyé, pedig a valóságban soha meg sem történt.
- Egy fontos személy/rokon/ tanár/terapeuta sugallata: "emlékszem, hogy bántottak".
Az agyunk hihetetlenül könnyen szerkeszt. És amit szerkeszt, azt mi valóságnak hisszük.
6. A Ramona-per:
Gary Ramona a Robert Mondavi Pincészet világszintű marketingért felelős alelnöke volt , évi 400 000 dolláros fizetéssel, és szép családdal. A lánya bulimiában és depresszióban szenvedett, és 1990. elején kezelést kért. Western Medical Centerben kezelték .
Marche Isabella, gyermek-, család- és házassági tanácsadó, azt mondta Hollynak és Stephanie-nak, hogy a bulimiát általában vérfertőzés okozza.
Isabella kijelentette, hogy a szexuális bántalmazás az étkezési zavarokkal küzdő betegeinek 60–70%-át érinti . Isabella nem kapott sok képzést az étkezési zavarok területén, bár a kezdeti jelentések szerint ez a szakterülete. Richard Rose, a Western Medical pszichiátriai vezetője is kezelte Holly Ramonát.
Holly, mivel ekkor azt hitte, hogy az apja megerőszakolta, beleegyezett, hogy nátrium-amitál gyógyszert szedjen , amelyet Rose adott be neki az emlékek helyreállítására. Holly Ramona 1990. március 15-én, a Western Medical kórházban tartott találkozón szembesítette apját, amelyen édesanyja is jelen volt. Azzal vádolta Garyt, hogy 5 éves korától 8 éves koráig megerőszakolta, és hogy ezeket az emlékeket akkor idézte fel benne, amikor apja szexuálisan ingerült tekintettel nézett rá egy 1989-es karácsonyi látogatás során.
Gary felesége, Stephanie elvált tőle, Gary pedig elvesztette családját és munkáját. Egy családapa egész addigi élete és szeretete, munkája dőlt romba gyakorlatilag napok alatt.
A családja elzavarta, a gyereke nem állt szóba vele.
A rokonai megvetették, a barátai kiközösítették.
Mindez azonban egy hatalmas hazugság volt.
Lánya terapeutái "visszahozott emlékeket" ültettek be, mely arról szólt, hogy az apa molesztálta, bántalmazta őt gyerekként. A valóságban mindez nem történt meg. A terapeuta szavai, technikái írták az "emléket".
A bíróság végül igazat adott az apának: hamis emlékek miatt omlott össze egy család. Ez az 1990-es évek egyik legelhíresültebb pere volt az államokban, amely során 500 000 dollár kártérítést ítélt meg a bíróság az apának. De fél millió dollár vajon visszaadja a családi stabilitást, a szeretetet és a sokévnyi törődés megtagadását?
7. Mi a tanulság?
Ha ilyen könnyen szerkeszti át az agyunk a múltat, akkor a "minden bajom a szüleim miatt van" mondat egyszerűen nem állja meg a helyét. Lehet, hogy a tett megtörtént, de a jelentősége bennünk nőtt meg.
Lehet, hogy a tett soha nem történt meg, csak egy szó, egy hangulat vált emlékké.
A Bántalmazás teszt nevű kutatásom lassan 10 éve foglalkozik ezzel, és meglepő eredményeket hozott.
8. Kinek jó ez a narratíva?
A "no contact" nem csak pszichológiai, hanem politikai játszma is. Egy olyan kormány, amely kommunikációjában családbarát, de gyakorlatában megosztottságbarát, remekül profitálhat abból, ha a társadalomban a családot, mint közösséget gyengítik.
• Mert ha szétesik a család, gyengébb az egyén. Könnyebb manipulálni.
• Mert ha a fiatal a szülőt hibáztatja mindenért, nem a politikát vonja felelősségre.
• Mert ha a generációk közti kapcsolat megszakad, nincs tapasztalat-átadás, így minden nemzedék újra bizonyos fokú naivitással áll a hatalom elé.
Így lesz a "szakítsd meg a kapcsolatot" nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is politikai haszontermelő eszköz.
Összegzés:
Az emlékeink nem fényképek, hanem kollázsok. Ha tehát a múltért hibáztatjuk a szüleinket, lehet, hogy valójában a saját agyunk szerkesztőasztalát hibáztatjuk.
És ha már így van, akkor miért ne próbálnánk meg a jelenben valódi beszélgetést kezdeni?
Ha nálatok is hasonló a helyzet akkor az alábbi kérdőívvel megpróbálhatjátok rendezni azt. Töltsétek ki mind a ketten, és cseréljétek ki. Így mind a ketten láthatjátok a másik szemszögéből a dolgokat.
1. Mi az, amit a kapcsolatunkban a leginkább értékelek / hiányolok?
2. Milyen konkrét helyzetek okoztak bennem fájdalmat, amit sosem mondtam el?
3. Milyen érzéseket vált ki belőlem, amikor a másik fél elutasít / kritizál?
4. Mitől érzem magam biztonságban a beszélgetésben?
5. Mit szeretnék, hogy jobban megérts rólam?
6. Mit tudok én másképp tenni a jövőben, hogy jobb legyen a kapcsolatunk?
7. Mi az, amit bocsánattal vagy megbánással szeretnék kifejezni?
8. Mit tanultam tőled, amiért köszönettel tartozom?
9. Milyen közös pontokat tudnánk mégis megtartani, ha minden másban különbözünk is?
10. Mi az, amit sosem szeretnék elveszíteni belőled / belőlünk?
(A kutatások a Psychology Today adatainak felhasználásával készültek. )
Hamis emlékek elterjedtsége
• Publikációk szerint a hamis memóriák kialakulása átlagosan 40–50%-os arányú a vizsgálatokban (tandfonline.com.)
• A "fake news" hatásvizsgálatokban 40% feletti azok száma, akik legalább egy hamis emléket éltek át; 60% hitte el a hamis állítást; és 22% hisz még ténylegesen egy-egy hamis eseményben. (Cambridge University Press & AssessmentResearchGate)
• Egy újabb kutatás szerint a felnőttek 35% -a valóban átélt hamis emléket, bár ezek nagy része a részletekben volt bizonytalan (a valóságosság érzet erős, de bizonyíték nélkül scientificamerican.com.)
Végül csak három kérdésem van:
Megéri elszakadni attól, aki megszült, szeretett és felnevelt egy esetlegesen hamis emlék miatt?
Ha valóban minden baj a szüleidtől eredne, akkor te hogyan szeretnéd, hogy a saját gyereked emlékezzen rád?
Egy hibáit megismerő és vállaló emberként, vagy egy kidobható tárgyként?