Te vagy a hibás!
Mondd, te még nem unod?
Mi az, hogy mit?
Hát ezt az állandó (egy)másra mutogatást!
Igen, megint kiakadtam.
Igen, megint ugyanazon.
Tudod, baromira kezd elegem lenni a mérgező szülők faszságból! Most rátettek egy lapáttal, van már mérgező anyós, após is.
Szerintem kiakadnál, ha írnék egy könyvet a mérgező gyerekekről. Esetleg a mérgező menyekről.
Látod?
Pont ez a valóság!
A mérgező kapcsolatok mind a két irányban azok!
Csak imádjuk az olyan könyveket, előadásokat, amikben saját magunkat felmenthetjük!
Neeeem... Nem én vagyok a hibás, csak és kizárólag az anyám tehet róla, hogy ilyen kis marha vagyok!
És persze hogy az anyósom volt az a sárkány, aki miatt szétment a házasságunk!
Ismerős mondatok?
Tök mindegy, milyen családi viszonylatban vagytok, a mérgező kapcsolat létezik, csak éppen nem úgy, ahogyan eddig hirdették.
Nézzük meg egy kicsit a mérgezőnek kikiáltott anya szemszögéből:
Jön egy csaj, és ellopja a kisfiam, miközben még főzni sem tud, és gyereket sem szül, viszont igényei azok aztán vannak! De még egyszer sem ajánlotta fel, hogy segít karácsonykor készülni, és belebetegedne, ha öt évente egyszer nálam töltenék a szentestét.
Bezzeg amikor én voltam kislány!
Anyám sodrófával vert el, ha nem voltam kész a takarítással időre!
Szóval az agyonkritizált anyud/anyósod egy mérgező anya mellett vált azzá, aki. És te nem vetted észre, mennyire igyekszik másként csinálni, mint ahogyan annak idején ő kapta, hiszen fiatal nőként megfogadta, hogy ő nem lesz ilyen anya. Persze ezt te nem tudhatod, hiszen a nagyanyád, aki sodrófával verte a lányát, neked sütit süt és cinkosod a legtöbb marhaságban.
Vagy nem is ismered, mert anyukád meg akart védeni tőle, ezért inkább elköltözött. Jó messze.
Közben észre sem vette, hogy pont olyan lett, mint az anyja volt. (Igen, van más forgatókönyv is, de a végkifejlet szempontjából irreleváns)
A receptet Éváig vissza lehetne vezetni, de minek!
Vagyis a mérgező kapcsolatok alapja nem más, mint a gyerekként megélt rossz tapasztalat és a félelem attól, hogy mi is elrontjuk.
Igazad van. Baromi nehéz beszélni az anyáddal, vagy az anyósoddal. Csakhogy vedd észre kérlek, hogy ez egy ok-okozati sor!
Valakinek valamikor meg kell ahhoz törni, hogy megváltozzon. Te észrevetted, akkor cselekedj!
Mi lenne, ha elmennél vele bevásárolni és közben elmondanád, mit érzel?
Nem azt, hogy az anyád mit rontott el!!
Azt ugyanis vádaskodásnak hívják.
Azonban azt, hogy te mit érzel akkor, amikor azt mondja, hogy te nem értesz hozzá, azzal nem lehet vitatkozni.
A legtöbben itt cseszik el!
Figyelj anyu, kapj már magadhoz és vedd észre, hogy felnőttem! Na, ezt hívják szar kezdésnek.
Tudod az a dolog lényege, hogy egy alap axiómát is érint.
Vagy elfogadjuk, hogy minden ember jónak és kedvesnek születik, vagy azt állítjuk, hogy van olyan gyerek, aki eleve gonosznak született.
A másodikat a legtöbben simán elfogadják, egészen addig, amíg a tanító néni azt nem mondja, hogy tudja anyuka, a maga fia eredendően gonosz.
Na akkor aztán jön a sápitozás, a tanító néni lehülyézése, a gyereket átrángatod egy másik iskolába, és fél év múlva megkapod ugyanezt.
Akkor ki is a hülye?
Nos, te. Amiért nem vetted észre, hogy annyira jót akarsz, hogy teljesen félrenevelted szerencsétlen kis krapekot, aki most miattad szív, és aki 16 évesen majd a fejedhez vágja, hogy a legszarabb anya vagy, akit el lehet képzelni.
Ezt a témát ezer meg ezer oldalon át lehet folytatni, de minek!
Szerintem átment.
Ha nem, írd meg a te történeted!
Csók nektek csajok. Tudjátok, minden értetek van...