A Turáni átok és az SNI

Tegnap egy régi kliensem hívott fel. Nem volt különösebben semmi baja, csak egyszerűen beszélni akart velem .

Igen beszélgetek a klienseimmel, csak úgy, anélkül, hogy pénzt kapnék érte. Tudom, ez "főben járó bűn", de nem vagyok üzletasszony, csak egy nő, aki szeret segíteni és ezért időnként még pénzt is kap, bár nem mindig. Sokszor kapok pl. könyvet, almát, saját termelésű spenótot, sóskát, vagy bármit, amit az illető a kertjében megtermel. Van, hogy csak becsenget egy régi kliensem, hogy képzeld, van egy kertünk és gondoltunk rád! Pedig vagy öt éve nem jártak nálam.

De kutyasétáltatásból is csináltunk már minitréninget, úgy, hogy közben egy tucat kutya szaladgált körülöttünk. Én figyelmeztettelek, hogy nem vagyok "normális" tréner, coach...Ja igen és választani sem akarok, hogy most csak tréner vagy, és nem vagyok coach. Mind a kettő vagyok. Egy folyamatban bármelyikre szükség lehet.

Szóval beszélgetni akart a tegnapi írásomról. De leginkább a folytatás érdekelte. Hogy miért is beteg a gyerek, mi köze a szülők életfelfogásához, és miért mondok ilyeneket, amikor ez nem bizonyított és kitől tanultam, meg ilyeneket.

Próbáltam párszor szóhoz jutni, de reménytelen volt.

Mikor végre befogta, egyetlen dolgot kérdeztem tőle:

• Ugye ismeresz olyan családokat, akiken szinte átok ül, és ugye hallottál a turáni átokról?

A persze és a menjek a fenébe széles skálája következett.

Miért érdekes mind a két felvetésem? Mert bár a turáni átok egy legenda, amit István király táltosüldözésére datálnak, valójában az 1800-as évekig senki nem is említi.­* Röviden az egész nemzetünkről szól, hogy amíg vissza nem találunk őseink lelkéhez, viszálykodás és pártütés osztja meg az országot, az egész nemzetet. (hmm, lehet hogy MÉGIS van benne valami...)

Az első kérdésemre általában egyszerűbb a válasz, hiszen a Kennedy, az Onassis vagy a Grimaldi családok történetét sokan ismerik. **

És te mit gondolsz, mi köze a bűntudatnak akár a magyarok, mint nép sikertelenségéhez, vagy a családi átkokhoz?

Persze könnyű rávágni, hogy semmi.

De nézzük meg mint rendszert, magát az érzelmeinket.

Tegnap azt mondtam, minden érzés okkal és joggal keletkezik.

Ma fokozzuk kicsit, minden érzés okkal keletkezik és egyáltalán nem biztos, hogy az az érzés, amit érzel a valódi érzésed.

Mit jelent ez?

Pár éve már írtam az érzelmek hagymahéj szerűen egymásra rakódásáról. Vagyis arról, hogy pl. amikor dühös vagy a barátnődre, mert a te pasiddal kezd kavarni, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a barátnődre vagy mérges.

Ahogy amikor a szüleidet nevezed ártó szülőknek sem gondolod végig, milyen érzelmek is vezérelnek illetve hogy őket milyen érzések vezették.

Mi a helyzet a csalárd barátnővel pl.? Akkor tud egy kapcsolatban a harmadik megjelenni, ha a kapcsolat maga már hamvába hullt. Vagy azért, mert te már csak kényelemből, megszokásból, a változástól való félelem miatt vagy benne, vagy azért, mert nem is vetted észre, hogy a pasidat már csak a közös lakás, közös számla vagy a lustaság/kényelem tartja benne a kapcsolatban. Szóval valamelyőtök hazudik míg a másik gyáva.

Kívülről nézve kell neked egy ilyen kapcsolat?

Akkor minek vagy benne?

Ha a szüleidet elítéled, akkor megítéled saját magadat is. Eltaszítod az ő életüket, az ő szempontjaikat, amivel a saját és persze a te életedre is befolyást gyakoroltak, amivel is egy olyan lelki, tudattalan folyamatot indítasz el, ami igencsak hasonlít a Turáni átokra.

Az átok nem más, mint a nem megértés, a feldolgozás hiánya, az elfogadás képtelensége.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy amit elutasítasz, az bekövetkezik. Hogy hogyan bánjunk az "ártó szüleinkkel", arról majd legközelebb...

Még mindig ott tartunk, hogy miként lesz mindezekből a te gyereke SNI-s vagy autista vagy bármi, ami a normális viselkedésre képtelenné teszi szegény gyereket!

És persze mit keres mindezekben a bűntudat?

Bocs, most elviszem anyukám bevásárolni, aztán majd folytatjuk....

*Közismert, hogy a turáni átok miatt a magyar nemzet boldogulását több mint ezer éve széthúzás, belviszály nehezíti. Ma is igaz, akár így is megfogalmazhatjuk: két magyar három párt. A turáni átok története elvileg a IX. századba nyúlik vissza.

Ekkor telt meg az etelközi haza népek sokaságával, és "a hét fejedelmi személy, akit mind a mai napig hétmagyarnak hívnak, a helyszűkét tovább nem tűrhetvén, tanácsot tartott, és késedelem nélkül fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet" - írja Anonymus.

Tudták azt is, e hatalmas vállalkozást csak úgy vihetik véghez, ha "vezért és parancsolót" választ magának. "Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért - pogány szokás szerint - saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette." Ez volt a ma vérszerződésként ismert aktus, ahol esküvel fogadták többek között, hogy vezetőjüket mindig Álmos véréből választják.

Ez lett volna ugye a senioratus, azaz a trón mindig az alapító legidősebb egyenesági fiú utódját illeti függetlenül attól, hogy az illető milyen közeli rokoni kapcsolatban állt az épp elhunyt nagyfejedelemmel. Az eskü utolsó szakasza így szólt:

Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.

Ez utóbbi egyértelműen a Névtelen korát, a XII-XIII. századot idéző oklevélformula. De maradjunk a "mesénél". Nem tudjuk, Géza nagyfejedelem milyen körülmények között örökölte apja, Taksony trónját. Az viszont biztos, hogy István utódlása erőszakkal történt, a dinasztia vérrel váltott a primogenitúrára, azaz az egyenesági öröklési rendre.

A Turáni átok kifejezés először Max Müller munkájában jelenik meg 1861-ben. Eredetére több magyarázat is létezik. Az egyik szerint üldözött táltosok átkozták meg a magyarokat, mert elfordultak az ősi istenektől. A másik úgy tudja, a vérszerződés megszegése, a primogenitúra bevezetése "aktiválta" az átkot. Nyilvánvaló, hogy a keresztény magyar állam születése idején sokaknak volt okuk átkot szórni. De hogy valóban megtették-e, nem tudjuk, mert a turáni átoknak nincs nyoma a forrásokban. (forrás: Bihari Dániel cikke 2015.)