Genetika vagy holisztika?
Bármennyire utálod anyádat, jobban hasonlítasz rá, mint gondolod.
Előre bocsájtom, hogy nem vagyok genetikus. Csak egy lélekkel foglalkozó valaki, aki sok minden tanult.
És nagyon érdekes dolgokat tapasztalt az alatt a lassan 25 év alatt, amióta dolgozik...
Talán pontosan ezért, kérdezni is jobban szeretek, szóval, ha tudod a választ, ne tartsd magadban.
A homeopátiával indult ma az egész.
De tulajdonképpen semmi köze hozzá.
Vagy mégis?
Talán a te családodban is vannak betegek. Az egyik gyerek asztmás, a másik látszólag egészséges. Az egyik tántikád vékony, a másik alig gurul.
A tudomány, azt mondja, ez a genetika.
Csakhogy az eredendő genetikai állományunkban ennek látszólag nyoma sincsen. Bár még mindig vannak olyan szakaszok, amire azt mondják, hogy fene tudja...
De minket most nem érdekel, hogy mi maradt meg a majomból a genetikában.
Nézzük meg a saját családfánkat.
Mi valahol a legfelső sorban csücsülünk, és persze hozzákapcsolódik egy hasonló rajzzal a saját párunk családja is.
Mondjuk legyél te a felülről a második sorban az első. Értelem szerűen a párod melletted van.
Nos, mit tudunk biztosan?
Hogy van két gyereked.
Az egyik pl. Lajoska, a másik az imádott Grétike. Lajoska egészséges, Grétike asztmás.
Miért egészséges az egyik és miért beteg a másik?
Először is, egyáltalán nem biztos, hogy Lajoska egészséges, hiszen nem is vizsgáltattad ki. Másodszor lehetnek olyan betegségei, amiket csak később fog produkálni.
Mit mond erre az alternatív lélektan?
Valami olyasmit, hogy Gréti érzékenyebb, illetve jobban kapcsolódik az anyához. Az első gyerek apa tanító, a második anya tanító. Az asztma az élet legmélyebb szintű tagadása. Szóval akkor anya. .. Mennyire is vagy boldog egy 10-es skálán?
Mennyire vagy jóban a saját női rokonaiddal egy 10-es skálán?
Ki is az az ember, énekes, színész, királynő, üzletasszony, akihez annyira hasonlítani akartál, vagy talán még ma is akarsz? És lelked mélyén milyen nő, milyen anya is akartál lenni? Mennyire érzed, hogy ez valóban sikerült?
Mennyire vagy tisztában a férjedhez való viszonyoddal, mennyire rajongtál apukádért? És mennyi szeretetet is kaptál tőle valójában?
HOL LENNÉL MOST, HA NEM ÍGY ALAKÍTOD AZ ÉLETED?
Ki lennél, mi lennél akkor, és melyik országban élnél?
Persze ez így nagyon általános, de talán érthető.
Vagy nézzünk egy konkrétabbat.
Tudjátok nagyon szeretem a tréningeket. Mert az, ahogyan elhelyezkednek a belépők a teremben, az igen beszédes. Ahogyan az is, milyen helyet akarnak elfoglalni egy csoportban, illetve hogy milyen helyet kapnak a csoporttól.
Jól értetted, a kettő egyáltalán nem biztos, hogy azonos lesz. ( ahogyan az sem garantált, hogy egy gyerek megelégszik azzal a szeretetettel, amit kap, holott a szülők úgy érzik, mindent megadtak neki. )
Az is érdekes, hogy ki lesz az, aki hajlandó megdolgozni azért, hogy a csoportban elfoglalt helye a vágyott helye legyen és ki lesz az, aki belenyugszik a csoport döntésébe.
Ahogyan az is sokat elárul egy személyről, hogy milyen módon szerzi meg, amire vágyik.
A boldog békeidőkben... 2019. őszén, egy önismereti tréningemen a következő zajlott:
14 fővel indultunk. A szobában kitettem a táblát, egy asztalka volt mellette. A többi szék nagyjából félkörben a fal mellett sorakozott, két kis asztal volt mögöttük. Lassan szálingóztak a résztvevők. A legtöbb esetben ketten hárman már ismerik egymást, ilyenkor egymás mellé is ülnek, aztán a kimaradó helyeket kitöltik azok, akik egyedül érkeznek.
Vagyis egy eleve kész csoportba kellene beintegrálódniuk.
Ahogyan a házasságokban az új családodba.
Mit gondoltok, mennyire díjazza a csoport, ha az új tag akarja megmondani, hogyan is oldják meg a közösen kapott feladatot?
És arról mi a véleményetek, hogy mennyire esik ez rosszul az új tagnak?
Igen igaz. Ezért szoktuk a jól összeszokottnak tűnő társaságot szétrobbantani rögtön a legelején. Csak nem akkor,ha a fő téma a kapcsolatok, kapcsolódás.
Hát még akkor milyen gonosz ez a dolog, ha a részvevők nagyobbik része beépített ember, mert a tréning valójában a beilleszkedésről szól...
A beilleszkedni akarónak szerintetek hány választása van?
Mik lesznek ezek?
Elárulom, aki azt hiszi, csak egy, az nagyot téved.
Hogy jön mindez a családfához és a gyerekbetegségekhez?
Nagyon egyszerű. Ez a tréningem gyakorlatilag egy gyorsított életút. Minden megjelenik, amit egy egész életben összeszedünk. Azok a tapasztalatok, amiket az életünk során összeszedünk, fizikai változásokat is eredményeznek. A fizikai változások hosszú távon genetikai mutációkat hoznak. Ez az evolúció. Az evolúció azonban nem mérlegel, hogy ez a mutáció a szervezetre hogyan hat, mert a lélek kívánsága a legfontosabb.( Figyelmedbe ajánlom Lamarc evolúciós tanát is, a szerzett tulajdonságok öröklődéséről)
Testben megjelenő lelkek vagyunk, akik így tanulnak. A genetikánk pedig segíti a lelkünk a tapasztalatok megszerzésében.
Talán Freudnál olvastam, hogy azt tapasztalta, mennyire nem érdekli a lelket a halál. A lelket a test betegségei is csak annyira érdeklik, hogy mennyire tud általa a vágyott tapasztalathoz eljutni.
Vagyis ha generációkon át a női felmenők csak akkor kapnak figyelmet és törődést, ha betegek, az bizony meg fog jelenni a genetikánkban is. Evolúciós szabályszerűség.
A holisztika ezért nézi szélesebb ívben a történéseket. Mert mindaz, ami most történik, annak a következménye, ami a te felmenőiddel történt, legalább 7 generáció óta.
Mit is mond a transzperszonális pszichológia?
A gyermek ősbizalma a fogantatás pillanatában kezdődik.
Az ősbizalom meg az egész életedhez való jogod, a sikerekhez való jogod, a szeretetben levéshez való jogod, az elfogadáshoz való jogod.
Vagyis mindaz, amit ma a genetika állít, mindazon lelki traumák következménye, amit generációkon át elszenvedtünk.
A változások idejét éljük. Van, akinek csatornát is kell váltania, ott nagyon forrnak az indulatok.
Minél nagyobb volumenben tekintünk valamire, annál nagyobbat kellene változtatni rajta. Hiszen az apró szokások viselkedési módok, reakciók összegyűlnek.
Hogy szól a mondás? A tudomány hit nélkül béna, a hit tudomány nélkül vak.
Ideje lenne összefésülni a gondolkodásunkat is. Hogy valóban holisztikusan, azaz átfogóan lássuk végre azt a világot, ahová csak játszani jöttünk.