Meddig hazudunk?

Két hete fetrengek itthon a beállt derekammal. Ebben a mozgásszegény és számomra alig elviselhető állapotban az egyetlen lehetőségem a kalandozásra az agyam maradt.

Olvasom a híreket…bosszúhadjárat a pedagógusok ellen…

A KLIK nem kér a tavasszal sztrájkjogukkal élő tanárokból. És ki lesz helyettük, amikor így is 15000-20000 kolléga hiányzik a rendszerből?

Miközben befelé dühöngök és forrongok, beugrott, hogy nem ez az első eset a magyar történelem utolsó 100 évében. Hogy igen, az a fránya történelem már megint ismétli önmagát és igen, erről a honfitársaim bő 80%-nak halvány fogalma sincsen –hála a cenzúrázott és a végletekig ellehetetlenített oktatásnak.

Már a középkorban is tudták a hatalom bitorlói, hogy minél tudatlanabb a tömeg, annál vezethetőbb. A XXI. század magyar valóságában pedig a legújabbkori történelemben eddig példátlan módon butítják le és osztják általa kasztokra a magyar társadalmat.

A nívós helyek sokba kerülnek, az egyetemi kvóták csökkennek, ezzel terelve a szegényebbeket a szakmunkás lét felé. Hiszen minek annyi diplomás? Diplomával nem lehet vizet szerelni! (Miért is nem?) Igen, a jól képzett szakemberekre nagy szükség van. Azonban azt már elfelejtik, hogy a régi klasszikus szakik nem csak a saját szakmájuknak voltak tudói, hanem világlátottak is voltak. Képesek voltak ok-okozatban gondolkodni, és nem csak a saját mesterségük szintjén.

A hatalomhoz való ragaszkodás mára üzlet, sokkal jobban, mint bármikor, eddigi történelmünkben. A mai vezetés méltó utódja Gömbös Gyulának, tanultak tőle, és sikeresen leuralták az egész politikai palettát, megkaparintották az összes hírportált, és gyakorlatilag tejhatalmat szereztek a teljes piacgazdaságunk felett is.

Amikor 1990-ben a választások után Antall József megalakította a II: Világháború utáni első, valóban szabad választásokon nyert kormányt , tele voltam bizakodással.

A húszas éveim közepén jártam, tele tervekkel, ahogy a korosztályomból oly sokan.

Neked mennyi, mi valósult meg ezekből a tervekből?

Érdekes akadályokba ütköztünk akkoriban.

A vadkapitalizmus évei voltak ezek. A bajok ott kezdődtek, hogy a változásokhoz nem volt meg a valódi, stabil erkölcsi értékrenddel bíró hatalmi elitünk.

A középosztály, mely a társadalom szempontjából stabilitást képes adni egy adott társadalmi berendezkedésnek, sehol sem volt, túl lassan épült, majd anyagilag megreccsent és összeomlott.

Túl régen- valamikor az első világháború előtt – volt valóban erős, erkölcsileg, szellemileg meghatározó erős középosztályunk és elitünk.

Politikai elitünk a szó nemes értelmében pedig talán soha nem volt.

Ebben a kavarodásban a két, gazdasági szempontból csak nyűgnek számító, sokba kerülő terület az egészségügy és az oktatás szépen elvérzett.

Amit kaptunk helyette. várólisták, orvoshiány és magánypraxis, tanárhiány és ellehetetlenített tananyag.

Mindez kísértetiesen emlékeztet az 1944. március 19. német megszállás utáni állapotokra: megingathatatlannak hitt állami intézmények szűntek meg ( vagy lehetetlenülnek el) és kaptunk helyette akkor nemzeti szocialista, ma pedig illiberális, szabadkapitalista(szabad rabló), irracionálisan működő szörnyszülötteket.

Nos, ezért nem az iskolakövet koptatom tanárként, hanem az országutat kamionosként.

Szeretném hinni, hogy egyszer majd elmondhatom:

...én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, taní-tani…