Vegánság, mint milliárdos üzlet?

Tegnap belebotlottam egy cikkbe, amely a vegán mozgalom erőszakos nyomulásáról szól az állattenyésztőkkel szemben.

Rengeteg érv van pro és kontra azzal, hogy szabad-e, kell-e egyáltalán az embernek állati húst, állati eredetű termékeket fogyasztania.

Egy dolog az érzelmi oldala és egy másik a gazdasági.

Érzelmileg baromi könnyű manipulálni az oly annyira észlénynek beállított embert.

Tudnod kell, hogy én magam sem eszem általában húst. Nem szeretem. Legfőképpen az állagától undorodom. Valószínűleg az sem használt a dolognak, hogy anno apám sűrű pofonokkal igyekezett a húsevésre rábírni engem.

Azonkívül utálom a gondolatot, hogy azért hogy én sült csirkét ehessek, egy szegény madár egész életét a ketrecben vagy egy rémesen kicsi sátorszerű épületben tölti több ezred magával, nulla napfénnyel és tápon nevelve.

Számomra ez egyszerűen gusztustalan, hiszen az vagyok, amit megeszem, és nem a nyomort és a félelmet, az agressziót akarom megenni.

A szomszédom is tart csirkéket. Éjjel bent kuksolnak egy zárt udvarrészen - elég sok felénk a nyest, akik szintén nem a vegánság hívei. Nappal azonban szabadon szaladgálnak a kertben, kapirgálnak, hallom, ahogyan két tyúkocska egymással pletykálgat. Amikor pajort találok a saját kertemben, az náluk landol, de nem kiszúrni akarok a szomszédaimmal, csupán pár jó falattal kedveskedni a szárnyas társaságnak. Most a vegánokat kérdem, ha minden állatot védeni kell, akkor a pajorral mi a helyzet? A kakassal is egészen jóban vagyok, ha kukorékol, tudom, ajánlatos felkelnem a gép mellől, vagy abbahagynom a kertészkedést és inni egy nagy pohár vizet.

Igen jó életük van. Persze az életük hosszát nem ők szabják meg, de ha jól tudom, akkor mi emberek sem szólhatunk abba bele, hogy meddig akarunk élni.

Persze a szomszédaim nem kedvencnek tartják őket. Azonban gondoskodnak róluk, figyelnek rájuk, még szeretgetik is őket, amíg kicsiként hagyják. Aztán főznek belőlük szépen egyesével egy jó húslevest.

Én elfogadom ezt, ahogyan ők is, hogy én ebből kimaradok. Nyilván nem lennénk jóban, ha azt látnám, hogy egy büdös, sötét, elzárt helyen tartják ezeket a jószágokat.

Kutyám is van. Artúrka nem vegán. Ugyanis természeténél fogva ragadozónak született. Persze ez is főben járó bűn a vegánok szerint és etessem vegán táppal. Köszi, még a normál kutyatápot sem eszi meg. Utálja a drága. Ő barfozott. Nekem elég undi volt, de ő szerette, én meg őt szeretem. Azt abbahagytuk, mert nem tudtam úgy beállítani, hogy ne legyen állandóan szorulása. Most főzök neki. Csirkehús, szív meg kacsanyak, meg persze sárgarépa, némi gyökérrel és petrezselyemmel, a végén egy adag tésztát bele és kész is a kaja egy hétre. Imádja.

Attól, hogy én nem eszem húst, neki még szüksége van rá. Ugyanis ragadozó.

Macskám is van. Masnika. Na, őt próbáld meg lebeszélni a húsevésről!

Lovam is volt, nem is egy, a fiam versenyzik velük. Persze ez is főbenjáró bűn egy vegán szerint. Nem tudom, Nándinak nem volt kifogása ellene. Ha éppen volt, akkor nem mentünk. Elég egyértelműen tudta jelezni. imádtam rajta ülni! Kantár nélkül, csak a nyeregben, teljesen egymásra hangolódva... igen az a szabadság maga. Repülés szárnyak nélkül, sebesség hang nélkül. Általában az fikázza, aki soha nem próbálta.

Csókám is volt, egy télen bent lakott a lakásban, csak úgy elsétálgatott benne, mert valami nagyon barom ellőtte a szárnyát. Május végéig el sem akart menni, pedig tárva nyitva volt sokat az ajtó, meg az ablak, amikor szellőztettem.

Vannak dolgok, amit másként csinálnék a mai tudásommal? Persze. Akinek nincsen, az semmit nem tanult a hibáiból.

De nem szolgálnék egyik gazdasági hatalom helyett egy másikat.

Amúgy csak kérdem, kedves vegán aktivisták. Mit csinálunk majd a sok növényevővel, ha mindent kiírtottak, aki nem volt hajlandó átszokni a sárgarépára? Mert ugye akkor önöknek közellenség a farkas, hiszen megöli az állatot, hogy ő élhessen. Akkor hogy is van ez? Vagy őt is védik? Akkor mi lesz a szegény szarvassal, akiket levadásznak?

Talán érdemes lenne elolvasniuk azt az amerikai tanulmányt, amiben leírják, hogy a farkasok visszatértével az állat és növényvilág regenerálódott a Yellowstone Parkban.

Amiben kész vagyok támogatni a mozgalmat, az az állatvédelem azon része, hogy minden állatot megilletnek olyan életkörülmények, ami az ö természetes életvitelének megfelel. Ezzel teljesen tudok azonosulni. Ez gyakorlatilag a régi tehénpásztorok világa, amikor még a nagymamáink reggel kinyitották a kaput és a jószág kiballagott a csordával a legelőre, majd este visszaballagott. Ez a félrideg tartás kellő mozgást biztosított a teheneknek és elegendő biztonságot is nyújtott. De akkor jó volna a sok idióta lovardát is átalakítani, ahol a kicsi padokban unatkoznak a lovak, hiszen a nekik a legelős tartás ad elegendő társas életet. Ez ellen viszont egyetlen vegánt sem láttam még tiltakozni, pedig ez a látszólag csillogó környezet színtiszta állatkínzás egy olyan lény számára, amelyiknek nagyon fontos a társas lét, és a nagy területen való szabad mozgás, legelés. Hiszen maga a ló egy olyan állat, amelyik ha nem legel napi 10-16 órát, igen hamar kap gyomorfekélyt.

Arról nem is beszélve, hogy maguk a vegán kutyatartók is állatkínzók, hiszen a természetes, ősi ösztönükből fakadóan húsevő kutyáikat kényszerítik vegán ságra, csupán a saját meggyőződésük alapján. Legalább is én még nem láttam ez ügyben a kutyákat kérdőívvel felmérő egyetlen vegán aktivistát sem. Amúgy vicces lenne látni, hogy a vegán kaján nevelt kutya miként veti rá magát a húsra. Szerintem rendesen kiakasztaná a gazdáját.

Szóval nem egyszerű dolog beleszólni a természetbe. És még soha jóra nem vezetett. Legyen az nagyüzemi állattartás, ami merénylet nem csak az állatok, hanem az emberek ellen is- lásd. az vagy, amit megeszel.

Akár az erőszakkal hirdetett vegánság, ami teljesen összeegyeztethetetlen a vegán mozgalom amúgy békés filozófiájával. Azzal az alapgondolattal, hogy minden élet védendő, a maga természetességében. Vagyis a ragadozó ragadozóként, az ember mindenevőként, azzal a joggal, hogy szabadon dönthet, mi kerül a tányérjára. Igen, túllőttek az állattenyésztők a célon és kimaradt a folyamatból az állat maga, az életkörülményeivel, a sajátos természetével, azzal, hogy amíg megeszed, addig a legjobb életet vagy KÖTELES biztosítani neki. Igen, ez az iparosodás átka. Ezt mindenképp meg kell változtatni.

Hogyan lettek harcosok a békekövetekből? Na, ehhez kellett egy gazdasági nagyhatalom, olyan cégek belépése a közösségbe, akik pont leszarják, mi van az állatokkal, viszont milliárdokat kaszálnak a húspótlókon meg az egyéb emberi fogyasztásra szerintem alkalmatlan szarokból. Ha már nem akar valaki húst enni, ne is imitálja az ízét és az állagát. Hiszen nem akar húst enni.

Akkor ki is az álszent?

Lényegesen összetettebb és nagyobb feladat megóvni a Földet önmagunktól. Az állatvédelem önmagában mára sok esetben ugyanolyan erőszakszervezet, mint a rendszer, ami ellen harcol. Ha a spiráldinamikában osztályoznám, egy zöld célt képvisel piros szinten. Ez eleve nonszensz.

Pedig a képlet egyszerű: egy jobb világhoz jobb emberek kellenek. Azt pedig harccal nem lehet elérni.